Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
710 DEÁK ÁGNES 1862. ősz végén lépett a közvélemény elé az egyik tavaszi konzervatív röpiratíró, Jankovich György újabb művével, továbbra sem nevezve meg magát: „A megoldáshoz. Az egy magánlevél írójától". Ebben immáron pontos tervet közöl a lehetséges kiegyezkedés menetéről, a közös ügyekről és azok kezelési módjáról. Ugyancsak újabb művel lépett elő októberben Vajda János (Polgárosodás), aki bár kerülte bármiféle konkrét terv készítését, de élesen bírálta az 1861-ben kifejtett merev 1848-as közjogi programot, mondván, ha az újra megszerzett „önkormányzat az 1848-hoz hasonló teljes független alakot nem vehetne is...", de „a jelszóul vett évszám törvénybetűiből" való engedés tetemesen megtérülne a szabad beligazgatás jótéteményein keresztül. A megegyezés feltételeiről csak annyit szögezett le — ha csak virágnyelven is —, hogy a birodalmi tanácsba való belépést meg kell tagadni, s hogy a beligazgatást 1848-as alapokra kell helyezni.69 1862 őszén az uralkodó jónéhány jóindulatát demonstrálandó gesztust tett a magyarországi közvélemény felé: a nagyváradi-kolozsvári vasútvonal jóváhagyását, állami segély folyósítását a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház részére, a Földhitelintézet megalakulásának engedélyezését említhetjük példaként. A Földhitelintézet küldöttsége előtt kijelentette: „...szivem óhajtása csak akkor teljesülend egészen, ha Magyarország érdekeit nemcsak anyagi, hanem egyéb tekintetben is biztosítva láthatom".7 0 November végén pedig — amint ezt már említettük — Ferenc József amnesztiát hirdetett a politikai és sajtóperekben elítéltek, illetve vizsgálat alatt állók részére.7 1 A Pesti Naplóban október végén jelent meg „egy köztiszteletben álló hazánkfia", ahogy hamarosan tudta már az olvasóközönség, Somssich Pál nyílt levele Keményhez, melyben ugyan szintén megbélyegzi a közvetítői szándékkal íródott röpiratokat, melyek „egy csudaszert és panaceát" kínálnak, mintha csak „egy leleményes elmére lenne szükségünk", de kezdeményezi: jöjjön az uralkodó Budára, s lépjen „egyenes érintkezésbe" a „nemzet választottjaival" az 1861-es országgyűlés feliratait kiindulópontul véve. Ennek kapcsán Kemény nagy figyelmet keltő cikksorozatában a korábbiakhoz képest árnyaltabban fogalmaz a lehetséges közvetítés akadályairól, amennyiben immáron nemcsak a Lajtán túliak februári pátenshez való merev ragaszkodását nevezi meg, hanem arról is szól, hogy a magyarországi közvélemény sem támogatja a „sarkalatos jogokról" való lemondást még alkotmányos úton sem. De hozzáteszi, egy új országgyűlés eredményt hozhat, akár még egy szokásos viharos kezdet után is, mivel ha előre ismert az országgyűlés zárnapja, két-három „tekintélyes férfiú" befolyása is elég lehet az országgyűlés többségének megnyerésére.72 A Sürgöny ságharc, illetőleg az abszolutizmus idejéből. Hadtörténelmi Közlemények 1980. 263-292. és Tóth Ede: Mocsáry Lajos elveszettnek tartott röpirata: „A kiegyenlítés". Századok 1982. 760-790. 69 Arisztidesz [Vajda János]: Polgárosodás. Pest 1862. 73. 70 Idézi: Kemény Zsigmond: Válasz az october 20-diki levélre V PN 13. évf. 250-3816. sz. (1862. okt. 30.). 71 Az amnesztia összesen 366 egyénre (122 szabadonbocsátás, 244 bírói eljárás felfüggesztés) teijedt ki. Vö. Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865. 4. köt. Budapest [1937.] 11-13. 72 Pest, october 23. 1862. PN 13. évf. 245-3811. sz. (1862. okt. 24.), Kemény Zsigmond: Válasz az oct. 20-ki levélre I-V Uo. 245-250-3811-3816. sz. (1862. okt. 25, 26., 28., 29. 30.). Vö. Berzeviczy
