Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: „Kiegyenlítési programm-kovácsaink"; 1861-1865 695
702 DEÁK ÁGNES re." Jól tudjuk, a provizórium a sajtóperek sorozatát hozta magával.2 8 Kemény emellett idézett cikkében szigorú szavakkal elítélte „az alkalmatlan sollicitatorokat", „sürge tervkovácsokat", „minden lében kanalakat", s elutasított mindenféle tervkészítést. Az országgyűlés feloszlatása óta „még semmi kérdés nem intéztetett hozzánk", nincs mire felelni. Ha azonban, teszi hozzá, sorainkban vannak olyanok, akik még „ujonczok" a politikában, nem volt alkalmuk még megszólalni, s szükségesnek látják kinyilatkoztatni véleményüket, tegyék meg.29 Deák maga az országgyűlés végeztével Pusztaszentlászlóra utazott, s a szokásos menetrend szerint csak október végén-november elején tért vissza Pestre. Szimbolikus üzenet is volt, ahogy első nyilvánosság előtti megszólalása a Pesti Napló hasábjain egy Kemény Zsigmondhoz íródott nyílt levél formájában nem politikai ügyet tárgyalt, hanem az Anyák Heti Lapja támogatására szólított fel: „Egy év óta irodalmunkban is előtérbe lépett a politika. Én ezt nem csodálom. De felette sajnálnám, ha más fontos és közérdekű vállalatokat a térről leszorítana. Sok szellemi szüksége van a nemzetnek, mit a kizárólag politikai tartalmú irodalom nem képes kielégíteni."30 Barátai-ismerősei előtt még határozottabban fogalmazott: „Csak egy helyes politika van jelenleg, - nem politizálni!"3 1 Tudjuk, hogy Deák 1860 végén - 1861 elején maga is habozott és bizonytalankodott a helyes politikai irányvonalt illetően, a még elfogadható engedmények határainak kijelölése igen intenzíven foglalkoztatta akkoriban, de azután a februári pátens kibocsátása időszerűtlenné tett minden kompromisszumkeresést már az 1861. évi országgyűlést megelőzően is.3 2 Deák az országgyűlés végeztével sem látott okot az irányváltásra, a megváltozott politikai környezetben ugyanazon elvet követte: „...Miben változtak a viszonyok? mi alapja van a kiegyenlítési kísérletnek?" - veti oda Kecskernéthy Aurélnak 1862 májusában.3 3 A Pesti Naplóhoz hasonló taktikát követett a határozati párti sajtó is, a Jövő című lapban például 1862 nyarán a következőket olvashatjuk: „Röpiratok, alkotmányos tanácsok tengerében úszunk, mindenki hivatva érzi magát, ki-28 Vö. Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon. 3. köt. Budapest 1932. 402-404. A kivételes rendszabályok elsősorban a napisajtót és az irodalmi kiadványokat sújtották, a nyomtatott sajtó más termékeire talán kevesebb figyelem jutott A helytartótanács elnöksége fennmaradt iratanyagának tanúsága szerint 1861—1866 között a betiltott könyvek közül pusztán kettő volt politikai röpirat: Mocsáry Lajos és Bujanovics Sándor munkája, melyekről a későbbiekben még szólunk. Igaz, bőven akadt viszont verseskötet, melyet a forradalmi időkre való emlékezés miatt kisebb-nagyobb utánigazításnak vetettek alá. A napisajtót sújtó nagyobb szigor annak is lehetett eredménye, hegy a rendőri hatóságok jóval szigorúbbak és túlbuzgóbbak voltak, s a könyvek esetében Pálffy Mór, de még inkább Forgách kancellár józanabb engedékenységének korrigáló befolyása érvényesülhetett, míg erre a napilapok esetében nem volt mód. Vö. MOL D 191 277-280. doboz 29 Kemény Zsigmond: Pest, mártius 17. 1862. PN 13. évf. 64-3630. sz. (1862. márc. 18.) 30 Egy magán levél Deák Ferencztől. PN 12. évf. 245-3511. sz. (1861. okt. 24.), Deák Ferenc: Válogatott politikai írások és beszédek II. 1850-1873. S.a.r. Deák Ágnes. Budapest 2001. 123. 31 Deák szavait idézi Csengery Antal bátyjához írt levelében, Pest, 1862. febr. 16. In: CSAHI 474. 32 Lónyay Menyhért naplója, 1860-61. S.a.r. Berkes Hajnalka-Laszli Mariann-Nagy Anita Szerk Deák Ágnes. Budapest 2004. 67., 88., 111-112, 148-149.; Deák Ágnes: Deák Ferenc útkeresése 1860-1861-ben. In: Deák Ferenc emlékezete. Szerk. Szabó András. Budapest 2003. 149-162. és Dobszay Tamás: Deák Ferenc törekvései és politikája 1860-1861-ben. In: Zala követe, Pest képviselője. Deák Ferenc országgyűlési tevékenysége 1833-1873. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg 2004. 186-222. 33 Kecskernéthy Aurél naplója 1851-1878. S.a.r. Rózsa Miklós. Budapest 1909. 150.
