Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Fenyő István: Eötvös József és az osztrák Staatsschrift 683

EÖTVÖS JÓZSEF ÉS AZ OSZTRÁK STAATSSCHRIFT 687 sabb eseményre nagyobb befolyást gyakorolt volna, mint az osztrák ministerium nevében a magyar kormányhoz intézett legutóbbi emlékirat. Ezen akta nyilvánosságra hozásáig a magyar ügyek viharosan alakultak, de mindig megmaradtak a törvényesség mezején." A Staatsschrift átlépte ezt a határt. Fő gondolata az, hogy a törvényeket, melyek Magyarország kormányzati önállóságát mondják ki, egyáltalán nem kellett volna meghozni. Ε felfogás kapcsán Eötvös levonja a következtetést: a bécsi államirat nem annyira a magyar kormányzathoz, mint inkább az osztrák közvéleményhez szól. Ezek után egymás után elemzi az indokokat, amelyeket Bécsben felhoznak a magyar önállóság ellenében. Sorjában: az áprilisi törvények ellentétesek a Pragmatica Sanctióval; nem egyeztethetők össze az összbirodalom javával; Ausztria császára március 15-én alkotmányt ígért népének, és április 11-e előtt osztrák minisztériumot nevezett ki, így nem volt feljogosítva arra, hogy e miniszterek ellenjegyzése nélkül Magyarország alkotmányában olyan jelentős változtatást tegyen. Eötvös válaszai: a Pragmatica Sanctiót Ausztria sokkal korábban megsértette, mint Magyarország. A frankfurti német szövetségi alkotmány nem más, mint a Pragmatica Sanctio durva megsértése, mert Magyarországot róla nem kérdezték meg. S az még durvább sérelem, hogy az örökös tartományok a német alkotmányozó gyűlésben részt vettek. A második állítással kapcsolatosan: tény, hogy a változásokkal számos előny megszűnt, de ez nem túl drága ár a szabadságért. Eötvös furcsállja, hogy ezért épp azok a miniszterek panaszkodnak, akik az alkotmányosság bevezetésének köszönhetik tárcáikat. Még inkább furcsállja, hogy egy alkotmányos minisztérium alkotmánysértéssel vádolja királyát. Ha pedig az osztrák miniszterek a történteket annak tartják, miért tartották meg tárcáikat? A magyar király eszerint fel volt arra jogosítva, hogy örökös tartományaiban jelentős változtatásokat hajtson végre, Magyarországon viszont nem? Eötvös rátér a legfőbb osztrák követelésre: a had-, pénz- és kereskedelemügyben állítsák vissza az igazgatás egységét. De hogyan? Ezt az államirat nem közli. így ő veszi számba ennek lehetőségeit. Szerinte azt, hogy a jelzett tárcákat ne alkotmányos szervek igazgassák, egyik párt sem akarja. Idehaza abba sem mennének bele, hogy ez ügyeket osztrák miniszterek igazgassák. Eötvös előlegezi a vészes jövőt: „... Ha Magyarország Ausztriával szemben valamennyire alávetett viszonyba került, akkor nem lehet megállni, hanem az alávetést ki kell teljesíteni: a harc elkerülhetetlen." Nem tartja alkotmányosnak azt, hogy az uralkodó Magyarország egész had- és pénzereje fölött abszolút királyként rendelkezzék. Megítélése szerint már a civillistától független királyi magántulajdon is összeférhetetlen az alkotmányos szabadsággal. Ujabb verzió: ha a két ország had-, pénz- és kereskedelemügyi minisztériumait egyesítik, akkor e minisztériumoknak mindkét ország parlamentjeivel szemben felelősnek kellene lenniök. Eötvös úgy véli, hogy ez nagyon sok konfliktusra vezetne. S ha közös minisztériumot akarnak, akkor közös országgyűlést kell feltételezni. Ebben az esetben szükséges lenne Magyarországot e közös országgyűlésben jelentős képviselethez juttatni. A magyar nép azonban nem fogadná el e közös parlamentet, mivel állhatatosan ragaszkodik önállóságához.