Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Semsey Viktória: A portugál sajtó az 1848-49-es magyarországi eseményekről 659
A PORTUGAL SAJTÓ AZ 1848-49-ES MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYEKRŐL 681 ról szóló munkát magyarra és németre és azt szétosztotta a magyar tisztek között." Szeptember 8-án olyan lapokból vesz át cikkeket az Estandarte (Temps, Reforma, Gazeta de Breslau), amelyek még az augsztus 13-i magyar fegyverletétel után is a magyar győzelem lehetőségeit elemzik. ...ha csak három hétig tartották volna még magukat a magyarok, az ősz beálltával az esőzések miatt az osztrákok beszüntették volna a harcokat, ez az idő pedig elég lett volna a magyaroknak ahhoz, hogy a kormányt újra szervezzék és csapataikat rendezzék, „hogy megszerezzék azt a szimpátiát, amely mellettük kezdett kibontakozni Európa legfontosabb országaiban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban." Mindkét lap, a maga politikai elképzelései szerint értékelte az európai eseményeket az 1849-es év végén. Az Estandarte szeptember 12-i számából az derült ki, hogy hasonlóan a spanyolokhoz, a portugálok is egy második bécsi konferenciára gondoltak a forradalmak leverése után. Ezen az új európai helyzettel kellett volna foglalkozni a résztvevőknek. A Revolucao de Septembro november-decemberi számaiban nem is egy a magyarok elvesztett harcait, erőfeszítéseit méltató cikk és vers jelent meg. (Os Martyres Hungaros49 , Gomes de Amorim verse a szeptember 18-i számban, L. A. Palmerim a szeptember 13-i számban „Necrologia do Mez de Agosto, 1849" szintén a magyar dicsőséget éltette, stb.). Az elemzések között a Revolucao de Septembro szeptember 12-i számában találhatóak olyan gondolatok, amelyek újszerű kérdéseket vetettek fel. Ez utóbbi elemzés a korabeli nemzetközi jog egyik kérdését boncolgatta a magyar ügy kapcsán több mint egy teljes oldalon keresztül és szerzője, nagy valószínűséggel portugál volt, bár „Revista Estrangeira" azaz „Külföldi lap" címszó alatt olvasható. Véleményünk szerint azonban valósznűleg egy külföldön élő vagy 1 tartózkodó portugál szerzőről van szó. Az európai helyzet a cikk írója szerint , „A civilizáció és a szabadság számára gyászos." 1848. február 24-én a francia forradalom alapjaiban látszott megingatni egész Európát, a régi intézmények ' „beletörődtek pusztulásukba". Ezt követően elemzi a német, a nápolyi eseményeket és velük kapcsolatban hibáztatja a francia magatartást. Franciaország ugyanis semmit sem tett a szabadság megvédése érdekében. Magyarország pedig 1849-ben ugyancsak elvesztette harcát. Magyarország most az osztrákok tartományának tűnik. Pedig a magyar történelem azt bizonyítja, hogy egy önál, ló országról van szó. A szerző viszonylag nagy pontossággal mutatja be a magyar történelmet egészen Géza fejedelemtől kezdve. Elérkezve az 1848-as Habsburg ellenes harcokhoz azokat a portugál eseményekhez hasonlítja (1384-ben Kasztiliai János spanyol királynak áli ellen Portugália, mikor az a portugál trónt akarja elfoglalni örökösödésre hivatkozva), de hasonlítható a magyar ügy az 1640-es II. Fülöp spanyol király ellenes felkeléshez is. Vagyis a magyar függetlenségi harc egy jogtalan örökösödési viszony ellen is indult. A szerző „barbár törvénykönyv-"nek minősíti a családi paktumokat és a trónok öröklésére vonatkozó megállapodásokat. „Milyen szomorú, hogy a 19. században ezek a barbár törvénykönyvek még érvényben vannak, pedig ezek valójában nem többek, mint a feudalizmus kis darabkái a kolosszusok között felosztva." „...és most azt állítjátok, — kérdezi a szerző —, hogy a nép fellázadt, és nem hagyja magát 49 In. A Revolucao de Septembro, 1849. november 21. 1.
