Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Róbert: A nagykanizsai képviselőválasztás 1848 júniusában 629
Hermann Robert: A NAGYKANIZSAI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS 1848 JÚNIUSÁBAN Nagykanizsa városa az 1848-49-es forradalom és szabadságharc dél- és nyugat-dunántúli eseményeinek talán legfontosabb színhelye volt az 1848. márciusi forradalom és az 1849. októberi megtorlás között eltelt tizenhat hónap alatt. Nagykanizsa 1848-49-es története egyben tükrözi az ország 1848^49-es történetét is. A városban volt a márciusi forradalomra az elsők között reagáló népgyűlés és véres követválasztás, itt volt a drávai védvonal központja, majd a horvát csapatok szállták meg a települést, itt zajlott le az egyik sikeres 1848 őszi népfelkelés. Itt volt 1848. októberétől decemberig a Mura-menti magyar csapatok legfontosabb bázisa, 1849. januárjában a es. kir. csapatok foglalták el a várost, ám a megszállók soha nem érezhették magukat biztonságban. Nagykanizsa, vagy ahogy ekkor általában nevezték, Kanizsa két részből állt: a Kanizsa-patak keleti partján volt a tényleges Nagykanizsa, a nyugati parton pedig Kiskanizsa. Az előbbit főleg iparosok, kereskedők, az utóbbit föld-I műves jobbágyok lakták. Nagy- és Kiskanizsa kb. negyedórányi járóföldre feküdt egymástól. A két településfél lakóinak jogállása azonos volt. Ugyanakkor a 1 két településfél lakóinak viszonya nem volt felhőtlen.1 ι A város Batthyány Fülöp herceg birtoka volt, elsőfokú bírói hatósággal rendelkezett. Hetente két napon, szerdán és pénteken hetivásár színhelye volt, évente hat alkalommal pedig országos vásárt tartottak itt. (A szomszédos Somogy megye településeinek több mint a fele Nagykanizsát jelölte meg piachelyeként 1828-ban.)2 A városban közel húsz különféle céh működött.3 A város lakosai a Batthyány-uradalommal kötött szerződés alapján szeptember 29. és december 24. között szabad bormérési joggal rendelkeztek, ugyanakkor a az 1812-1845 közötti időszakban a város és aζ uradalom között úrbéri perek sokasága zajlott le, mert az uradalom egymás után korlátozta a város korábbi privilégiumait. A helyzet 1845-ben változott meg, amikor az uradalmi ügyészi székbe Chernel Ignác került, aki a két fél közötti nézeteltéréseket békés úton igyekezett rendezni.4 A városban sóhivatal (sópénztár) és cs. kir. postahivatal működött, s három, a Hahóton át Bécs, az Iharosberényen át Pest és a Zákányon át Eszékre 1 Barbarits Lajos 97-99. (A rövidítések jegyzékét ld. a közlemény végén.) 2 Antalffy Gyula 61. A város kereskedelmére ld. Blankenberg Imre: Nagykanizsa város kereskedelmének története. (In:) Barbarits Lajos 289-293.; Bencze Géza 132-133. 3 Barbarits Lajos 300-302. 4 Barbarits Lajos 40^3.
