Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Dobszay Tamás: A szabad községek rendezésétől a szerződött községek felszabadításáig. A községek ügye az 1843/44-es országgyűlésen 545
A RENDEZÉSTŐL A FELSZABADÍTÁSIG 553 leti ülésében. Beszéde a klasszikus parlamentarizmus gyakorlata felé mutat, a tervezetnek szabályszerű indoklásra emlékeztető magyarázata. Igyekszik a beterjesztő választmány többségének liberális álláspontját, a kérdés sokoldalú összefüggéseit teljességében bemutatni.12 „Úgy hitte e küldöttség,... hogy e községekre fordítván a nemzet figyelmét, ha túllépte is megbízatása körét, mindenesetre következetesen s a hon és e községek érdekében egyiránt hasznos dolgot cselekvék." Az intézkedés szükségességét a politikai és igazgatási rendszer egyéb elemeinek rendezésével hozta kapcsolatba, de a történeti okokon, párhuzamokon, mintákon kívül elsősorban aktuális indokokat hoz a törvény szükségességére. „A történeti jogon kívül, mely a királyi városok és kerületek országgyűlési szavazatjogát biztosítja s a rendezést ennek feltételéül is szükségessé tevé, az élet és minden egyéb okok miatt, ... teljes mértékben igényli e szabad községek állapota a törvényhozás gondosságát," hiszen számos közülük minden tekintetben nagyobb és jelentékenyebb, mint több súlytalan város. Szentkirályi leszögezi, hogy nem egyszerűen igazgatási kérdésről van szó, hanem a községek ügye a jobbágyfelszabadítás kérdése: „a múlt országgyűlésen alkotott örökváltsági törvény eredményeképpen is kell azon községek szerkezetéről gondoskodni, melyek magokat a földesúri hatóságtól szabadokká teszik. Ki nem ismeri a bajokat, mik különben a rendezetlenségből származnak, azon viszályokat mik e községekben s aztán az elégületlen lakosok feladásai követeztében a megyék és az intézményező kormányszékek között léteznek?" Az előterjesztő tehát a váltságot kötött településeket úgy tekinti, hogy azok a földesúri hatalmat is lerázták. Szentkirályi szavai mintha elismernék azokat az aggályokat, amelyeket a főrendek 1839-ben az örökváltsággal kapcsolatosan — főként a földesúri hatalom megszűnése-megmaradása vonatkozásában — megfogalmaztak. A törvény liberális alkotói persze akkor is tisztában voltak e nehézségekkel, de az örökváltság mihamarabbi törvénybe iktatását tekintették a legsürgetőbb feladatnak. A reformellenzék lényegében most itt kívánta pótolni az akkor akadályképpen felemlegetett hiányosságot. Figyelemre méltó az idézet második mondata is, amely rávilágít arra, hogy a községek ügye közjogi és hatalompolitikai kérdés is. Milyen legyen a felszabadult községek belső szerkezete? Ki felügyelje önkormányzatukat? Hogyan kapcsolódjanak a megyéhez? S végül kié legyen a döntés mindezekről: az ural-12 Az országgyűlés tárgyalásaira a hivatalos naplók és a cenzúrázott sajtó mellett jól használhatók Kovács Ferenc sajtóanyagot is használó idézett magánjegyzetei. A kerületi ülések hivatalos naplója töredékei Pest Megyei Levéltárban: „Az országgyűlés alatt tartott kerületi ülések naplója". PPS. vm. levéltára. IV 3. Nemesi közgyűlés iratai, b.) Országgyűlési iratok. 1843/44. Rendi naplók. 43. sz. Arra vonatkozóan, hogy az országgyűlés mely időszakaira vannak meg a naplórészek: Dobszay Tamás: Az 1843/44. évi országgyűlés kerületi naplója. In: A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Főszerk.: Gergely Jenő. ELTE-BTK. Bp., 2000., 93. és 97. A községi tárgyú vitákat ismerteti: Lukács Móricz munkái I—II. (Összegyűjtötte: Gyulai Pál) Bp., 1894. II. köt. 275-286., és Pompéry János: Országgyűlési naplóm 1843diki December ljétül az országgyűlés végéig. Pozsony, 1843/44. Országos Széchenyi Könyvtár. Kézirattár. Quart. Hung. 2643. A javaslat előterjesztésére: Kovács Ferenc: i. m. 4. kötet 425-426.
