Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515

KIRÁLYI HASZONVÉTELEK KÉRDÉSE A REFORMKORBAN ÉS 1848-49-BEN 519 Ha ezeket a természetben fizetett ellenszolgáltatásokat kényszerűségből figyelmen kívül hagyjuk, a regálék nagyságában és az összjövedelmen belüli arányában területenként és korszakonként elég nagy különbségeket találunk. A rendelkezésünkre álló, inkább csak jelzés értékű adatokban a 18. században és a 19. század első felében 3,3% és 52,7% között mozog a királyi kisebb haszonvételekből származó bevételek aránya. 1720-ban a diósgyőri kincstári uradalomban 10,73%, Miskolcon 1723-ban 52,7%, Wesselényi István ecsedi uradalmának Matolcs (ma Tunyogmatolcs) nevű mezővárosában a földesúri jövedelem 19,45%-a származott a regálékból. A regéci uradalomban 1710 és 1745 között ez az arány 5,9%, Bretzenheim Ferdinánd sárospataki és regéci kettős uradalmában viszont 1824-46 között már 20,77%. A tatai és gesztesi Eszterházy uradalomban a regálékból származó jövedelem meglehetősen alacsony volt, de a jobbágyfelszabadítás előtt fokozatosan növekedett 1831-ben ugyanis 3,3%, 1841-ben 4,07%, 1849-ben pedig 8,5% volt. A mernyei uradalomban a jobbágyfelszabadítás előtt is elérhette a 15,94%-ot, mert regáleváltság címén ilyen arányban kapott kártalanítást az egyházi nagybirtok.16 Nemcsak a nagybirtokosok, de a középbirtokosok hasznai között is tekintélyes mértékűek lehettek a regále jövedelmek. A tolna megyei középbirtokosok között — a kérdés kutatója szerint — „egy-egy birtokos jövedelmének negyedét-felét is elérhették" a regále bevételek.1

6 Ε nagyon szórványos adatok alapján is fel kell figyelnünk arra, hogy a regále jövedelmek elsősorban a mezővárosokban nőttek nagyra. A regéci uradalomban a 18. század első felében a kisebb királyi haszonvételekből származó bevételek, amint láttuk csak 5,9%-ot tettek ki, de ezek 52,4%-a az uradalom központjának tekintett Tállya mezővárosból, 28,07%-a pedig (Abaúj)szántóról, a dominium másik mezővárosából származott. Az összes többi település csak ötödét fizette a regáléknak. Fentebb már hivatkoztunk az ekkor csak mezővárosi rangú Miskolc magas regále arányaira, de ugyanez volt a helyzet Tatán az Eszterházy uradalom központi mezővárosában is, ahol 1836-ban a regáliák a bevételek 40,69%-át alkották.1

' A tolnai középnemesek regále-jövedelmei is jórészt Bonyhád mezővárosból származtak, ahol a regálék értéke a 10 ezer forintot is elérte, és kb. akkora volt, mint a jóval népesebb Miskolcon.1

8 Erre a helyzetre, úgy vélem, könnyen magyarázatot találhatunk. A mezővárosok, mint piacközpontok nemcsak a bormérésben, de a malombérben, a váfogván való törveniek és rend tartásinak könyve. 1610. Vö. Orosz István: Társadalmi tagozódás és társadalmi változások Tokajban a 16-17. században (Bencsik János-Orosz István szerk: Tokaj Várostörténeti tanulmányok II. k.) Tokaj 1995. 101. 15

MOL U. et C. Fasc.5 Nro 5/g, Fasc. 13. Nro. 38. Jármay Edith-Bakács István: A regéczi uradalom gazdálkodása a 18. században. Budapest 1930. 69. Oláh József: Bretzenheim Ferdinánd herceg uradalmainak pénzforgalma. Agrártörténeti Szemle 2002. 1-2. sz. 222. Szabad György: i. m. 458-459. Tóth Tibor: A mernyei uradalom a feudális rend utolsó szakaszában. Budapest 1978. 176. 16

Glósz József: Tolna megye középbirtokos nemességének anyagi viszonyai a 19. század első felében (A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve XVI.) Szekszárd 1991. 81. 17

Tekintetes tatai gesztesi és mező laki uradalmi jövedelem és birtok könyv 1836, 8-11. 18

Kliegl Ignácnak és Perczel Tamásnak, annak a két középbirtokosnak, akik bevételeinek 53,2%-a, illetve 25%-a származott regálékból, ezt Bonyhád mezővárostól nyerték Glósz József: i. m. 80-81.