Századok – 2005

TANULMÁNYOK - Orosz István: A kisebb királyi haszonvételek kérdése a reformkorban és 1848-49-ben 515

TANULMÁNYOK Orosz István: A KISEBB KIRÁLYI HASZONVÉTELEK KÉRDÉSE A REFORMKORBAN ÉS 1848-49-BEN A kisebb királyi haszonvételek (regalia minora) eredetét a 19. század első felében már nem mindenki ismerte, mert ezeket a királyi adományból származó nemesi kiváltságokat igen gyakran összemosták az egyéb földesúri jogokkal. Eredetileg e jogosítványok, vagy monopóliumok közé tartozónak tekintették a bor-sör és pálinkamérés (educillatio), a húskimérés (macellatio) és a só árulás, az országos és hetivásár tartás (nundinae annuariae et hebdomadales) a vámszedés (telonium) és révhasználat, a malomtartás, a vadászat, halászat és madarászt (venatio, piscatio, aucupium) jogát, 1836 után a boltnyitás és helyenként a földesúri cserép- és téglaégetésre vonatkozó privilégiumokat is.1 Mária Terézia úrbéri pátense, amely természeténél fogva nem a földesúri jussokat, hanem a jobbágy jogait és kötelezettségeit foglalta rendeletbe, nem foglalkozott külön a kisebb királyi haszonvételekkel, így hatodik pontja, amely „a földesúrnak jussairól és tulajdon jövedelméről" szólt, együtt említi a szökött és magva szakadt jobbágyok javainak földesúri háramlását s azokra kötelezően új jobbágyok ültetését (1-2 §), a vadászat, madarászat és halászat tilalmával (3 §), az egész évre érvényes földesúri borkimérést az uraság által épített vendégfogadókban (4 §) a vásári jövedelmekkel, valamint a mészárszék-tartás jogával (6 § ). Más helyen, a 7-8. pontban azokkal a — később még tárgyalandó — magatartásokkal foglalkozik, amelyek részben az uraságokat, részben a jobbágyokat tilalmazzák a „helytelen" szokásoktól a földesúri jogokkal és a jobbágyi haszonvételekkel kapcsolatban.2 Nem csodálkozhatunk azon, hogy a jobbágy jogi helyzetét tárgyaló szakmunkák az Urbáriumot követik a regáliák tárgyalása során. Ezt teszi Carolus Pauly, amikor megállapítja, hogy az urasági jogok közé tartozik a caducitás (földesúri öröklés) a deficiens (utód nélkül elhalt) jobbágyok után, a jobbágy árvákról történő gondoskodás (ami természetesen nemcsak jog, hanem kötelezettség is), a szökött jobbágy javainak visszavétele, valamint a vadászat, halászat és madarászat joga, a pálinkamérés és a borárulás, amely az év bizonyos szakaszában a jobbágyokat is megilleti, a piac és vásártartás joga, hacsak azt a község 1 Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Budapest 1948. 185-190, Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Budapest 1957. 270-271, Törvénytudományi Műszótár. Pest 1847. 39., Orosz István: A jobbágyfelszabadítás végrehajtása. (Gunst Péter szerk.: A magyar agártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig.) Budapest 1998. 102-103. 2 Sinkovics István szerk.: Magyar történeti szöveggyűjtemény. Budapest 1968.1—II. 981-997.