Századok – 2005

KRÓNIKA - Iszlámov; Tofik Muszlim Oglu (1927-2004) (Mucsi Ferenc) 509

510 KRÓNIKA Tofik — mert csak így neveztük — otthonosan mozgott a magyar történetírás műhelyeiben: az Akadémia Történettudományi Intézetében, a Politikatörténeti Intézetben, az ELTE bölcsészkari Magyar Újkori és Legújabbkori Történeti Tanszéken, a Hadtörténelmi Intézetben, könyvtárakban, levéltárakban és a szakma megannyi kutatóhelyén; mindenütt szívesen látott kutatóként fogadták és munkájához minden segítséget megadtak. Gyakori magyarországi kutatóútjai alkalmával, levéltári és könyvtári munkája mellett, rendszeres, aktív részvevője volt a szakmai összejöveteleknek; előadásokat tartott, vitákon vett részt, egyszóval: élte a hazai történészek mindennapi életét. így valójában teljes joggal magyar történészként fogadták-fogadtuk el őt, nemcsak magyar történeti témái, hanem kitűnő nyelvismerete miatt is. Ki volt, honnan jött, milyen pályát futott be Iszlámov kollégánk-barátunk? 1927. május l-jén Bakuban született. Iskoláit — török-azeri anyanyelvén — szülővárosában végezte, egyetemi tanulmányait — azerbajdzsáni köztársasági ösztöndíjjal — az akkori Leningrádban folytatta, majd 1951-ben a moszkvai Lomonoszov Egyetemen egyetemes újkori és legújabbkori történeti szakon szerzett diplomát, kitűnő eredménnyel. Aspiránsként (doktoranduszként) 1955-ben védte meg kandidátusi (PhD) disszertációját — első magyar témájú munkáját — Munkásmozgalom Magyarországon 1905-1906-ban címmel. Ennek bővített, átdolgozott változata A XX. század eleji magyarországi szocialista munkásmozgalom történetéből címmel 1963-ban egy gyűjteményes kötetben látott napvilágot (Moszkva, Nauka kiadó). A történelemtudomány kandidátusaként 1955-től a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Egyetemes Történeti Intézetében kapott beosztást. Tudományos munkatársként 1959-ben itt jelent meg első monográfiája Politikai küzdelmek Magyarországon a XX. század elején címmel, amelyben értőn elemzi és a dualizmus legsúlyosabb válságaként mutatja be az orosz olvasónak a darabont-kormány időszakát (Moszkva, Nauka kiadó). Az osztrák-magyar kiegyezés 100. évfordulója alkalmából behatóan foglalkozott a dualizmus létrehozásának problémájával; Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés megkötése című tanulmánya magyar nyelven a Századok 1967. évi 1-2. számában látott napvilágot, majd orosz nyelven (egy nemzetközi szimpóziumon elhangzott előadását) Pozsonyban publikálták (Der österreichisch-ungarische Ausgleich 1867. 1971). 1968-ban a magyar (és román, albán, görög) történettel foglalkozó kutatókkal együtt — egy nagy akadémiai átszervezés keretében — az Akadémia Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézetébe helyezték. Itt tudományos főmunkatársként, majd 1978-tól 1998-ig az Intézet Közép-Európa Újkori Történeti Osztályát irányította. (Az Intézet átszervezésével — ismét Szlavisztikai Intézetté vált — maga az Osztály is megszűnt, de a magyar történeti csoport az Intézetben maradt; maga Iszlámov is tudományos tanácsadóként itt folytatta munkáját.) Az Intézetben eltöltött bő három és fél évtized alatt bontakozott ki Iszlámov igazi történetírói és tudományszervezői munkássága. 1972-ben látott napvilágot Politikai küzdelmek Magyarországon az első világháború előtt 1906-1914 című nagyívű monográfiája (Moszkva, Nauka kiadó), amelyet három év múlva Moszkvában akadémiai doktori disszertációként védett meg. A könyv központi fe-