Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Németh Péter: A tokaji uradalom kialakulása 429
432 NÉMETH PÉTER Abák közül azonban a Tállyát1 4 birtokló Tállyaiak már 1324-ben, a Keresztúriak 1370-ben, a Tarjániak pedig 1373 előtt kihaltak, s csak az utóbbiból eredő Zsegnyei és Lapispataki családok ágán voltak még élő leszármazottak, akikkel szemben birtokosztály már nem kötötte meg Debrői István kezét.15 A felsorolt birtokok központjáról, Tállya váráról történeti forrásaink már csak akkor szólnak, amikor azt Debrői Istvántól elkobozták. Közismert, hogy az 1398 és 1401 között kincstartóságot viselt István a Zsigmond elleni lázadás idején egyike volt azoknak a báróknak, akik fegyveresen is szembefordultak királyukkal. Rokonai közül bölcsi (Borsod m.) „Kiscudar" Péter özvegye (Csaholyi Klára) pénzzel segítette, sőt, a lázadáskor Debrői Tállya várába zárkózott javaival együtt, ahonnan úgy kellett kiostromolni.1 6 Nem csak ő volt ott: Kázmérdobszai László fia János özvegyét és két leányát is azért sújtották birtokaik elkobzásával, mert Tállya várában tartózkodtak az ostrom alatt, s ennek következtében hűtlenekké váltak.1' Mindenesetre 1404. október 16-án már királyi várnagyok, Bátori (Szatmár m.) Péter fia János és Kállói (Szabolcs m.) Lőkös fia Miklós ültek Tállya várában,1 8 valószínűleg ők voltak azok, akik az ostrom alkalmával is „kitüntették" magukat. A vár azonban csak néhány hónapig maradt királyi kézen. 1404. december 18-án már Garai Miklós nádor familiárisát és tállyai várnagyát, Györgyöt említik, aki Kéri (Abaúj m.) Pál fia Miklós és János fia László Tolcsva, Újfalu és Horváti Zemplén megyei birtokokrészekbe való iktatásának mondott ellent. Nem véletlenül: ezek a birtokok Debrői Istváné voltak,1 9 s minden bizonnyal a váruradalomhoz tartoztak. Sőt, Újfaluról ez 805., 264 272., 264 534., 264 545.; az oklevélnek a Magyar Kamara levéltárában volt 1410. évi átiratából kiadta: CD IV/2. 218.); é. n. (1317): 1317-ben az egri püspökök által elfoglalt, a káptalannak tizedet adó falvak között sorolják fel Prügykeresztúrt, Kisfaludot, Szegit és Kétbényét (villarum Pyudkereztura, Kyusfalud, Zegey et Ketbenye) a szerencsi kerületben - CD VIII/2. 680-683.; AOkl IV 680. sz.; vö. Szűcs J.\ Sárospatak i. m. 209. sz. jegyz.); 1299/1410: terra Alsobenye, terra Felsewbenye - CD VI/2. 218.). 1288: Prügy fiai és Bökény nádor fiai (magistri Stephanus et Ricolphus filii Pud ac magister Philipus et Mokyanus palatínus filii Buken) Pere és Tuzsa szomszédai (Szántó birtokosaiként) - ÁÚO IX. 481.; 1297. évi másolata: DL 83 142., vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 130.; 1326: Bűd és Pere közötti vitás határ megjárását Szántó földnél kezdik (a parte orientali terra Zamthou) - Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 130.; AOkl X. 487. sz.; +1326/400: Felszántó határjárásában említik „Pozsár" Lászlónak és atyafiainak Nagyszántó birtokát (possessio Noghzanto, Kethzanthow, amborum Zantow) - CD VIII/7. 192.; Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 142.; AOkl X. 223. sz.; 1281/341: Hernádnémeti határjárásában, mint szomszédot említik Prügy ispán fia István Kak földjét (iuxta terram magistri Stephani filii comitis Pud Kok vocatam) - DL 1116.; ÁÚO XII. 344.; 1219-ben még zempléni várföld, 1. Szűcs J.: Sárospatak i. m. 216. sz. jegyz. 14 1255/660: Tállyai Bökény ispán (Buqen de Thalia) Meszes határjárásakor mint szomszéd van jelen - DL 405., 406., 424.; ÁÚO VII. 405.); 1258: Golop (Abaúj m.) határjárásában említik, mint szomszédot Mákján ispán fiainak földjét (terra filiorum comitis Mokyani), azaz Tállyát - DL 467.; ÁÚO VII. 480. - A nemzetség két dél-zempléni ága, a Debrői (Mákján fia Demeter fia Miklós mester) és a Keresztúri (István fia „Pozsár" János mester és „Pozsár" László két fia, Fülöp és István) 1352-ben tettek osztályt. A felosztott birtokok: Százdmonostora, Prügymonostora, Kétbénye (Kethbenie), Harumtal (azaz a három Tállya, kettő Hevesben, a harmadik Zemplénben), továbbá a szabolcsi Szentmiklós és Polgár - DF 210 409.; Sugár István: Adatok Polgár, Szentmargita, Csősz, Kékes és Szentmiklós történetéhez (1261-1717). In: Polgár története. Szerk. Bencsik J. Polgár 1974. 5-6. sz-ok. 15 Az elágazásra és a leszármazásra 1. Engel Pál: Magyar középkori adattár. Középkori magyar genealógia. Bp. 2001. CD-ROM. 16 ZsO II/l. 5119. sz. 17 ZsO II/2. 7039. sz. 18 ZsO II/l. 3438. sz. 19 ZsO II/l. 3547. sz.
