Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Németh Péter: A tokaji uradalom kialakulása 429

Németh Péter: A TOKAJI URADALOM KIALAKULÁSA 1187 és 1219 előtt — III. Béla és II. András királyok adományából1 — az esztergomi Szent István királyról elnevezett keresztes ispotályos kanonokrend három birtokban (birtokrészben) részesült Zemplén megyében. Ezek: a bodrogközi Karcsa,2

valamint a dél-zempléni Tokaj és Tarcal.3

Hozzájuk számítható 1 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I2

-IV Bp. 1966-1998. II. 280-281. (Csak a Zemplén megyén kívül eső birtokok és falvak esetében tüntetem fel a megyei hovatartozást.) 2 Karcsa Szent Margit egyházát (eccl. S. Margarete de Charca - Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Fényképgyűjtemény — a továbbiakban: DF — 248 963.; Monumenta ecclesiae Strigoniensis I—III. Ed. Knauz Ferdinánd, Dedek Crescens Lajos. Strigonii 1874-1924. I. 133., hibás kiadása: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis I-XI. Stud, et op. Georgii Fejér. Budae 1829-1844. — a továbbiakban: CD — VII/5. 127.) 1187-ben III. Orbán pápa bullájában említik, amikor a pápa, megerősítve III. Béla adományait, a rend magyarországi házait saját fennhatósága alá helyezi. (Az oklevél átírása: +1187/187/258: eccl. S. Margarete de Characha - DF 229 844.). 1282-ben Karcsa fold (egy részének) vételára fejében (Baksa nembeli) Simon fia Tamás mester 6 márkát fizetett a kereszteseknek, 1. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 57 215.; CD V/3. 132. 1376-ban a kövesdi tiszttartók, Karosi Muchk fia Gergely és Kázméri Pál fia János a (buda)felhévízi keresztesek Karcsa birtokának 18 holdnyi termését takarították be, 1. DL 99 458.; A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára I-V Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Bp. 1882-1897. (a továbbiakban: Károlyi) I. 352. 3 Tarcal Szent András egyháza és Korév [Tokaj] Szent Kereszt egyháza az 1187. évi oklevél megerősítésében tűnik fel (+1187/187/7256/+258: eccl. S. Andre de Thorzol, ... eccl. S. Crucis de Keureu - DF 229 844.). Györffy szerint kérdéses, hogy 1256-ban Akkonban az eredeti adománylevelet, vagy annak 13. században interpolált változatát mutatták-e be (Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. II. 281.). Tarcalt 1278-ban Lüccal együtt említik (DL 57 968., vö. CD VÍI/3. 93.), amikor a keresztesek itteni birtokait IV (Kun) László király Simon fia Tamás ispánnak adományozza. Az eredetiben fennmaradt oklevél egy négyszer előforduló szavának olvasata (cruciferorum) polémiára adott okot Szűcs Jenőnek (Szűcs Jenő: Sárospatak kezdetei és a pataki erdőuradalom. Történelmi Szemle 35. (1993) 14., 76. sz. jegyz.), aki a kérdéses szót „caniferorum"-nak olvasta Borsa Ivánnal szemben (Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I—II. Szerk. Szentpétery Imre, Borsa Iván. Bp. 1923-1987. II/2-3. 2850. sz.). A szó latin olvasatában Borsának adhatunk igazat, azonban magyar jelentése nem lehet 'királyi kereszthordozó' mint azt Borsa vélte, hanem a birtoklástörténet szerint maguk a keresztes ispotályos kanonokok értendők a kifejezésen. Egyébként csak így értelmezhető az oklevél azon kitétele, hogy ezeknek (ti. a kereszteseknek) cserébe hasonló földet fog adni a király (in concambium earundem cruciferis predictis similis terras conferemus). A „crucifer" szó 'keresztes' jelentésére 1. az egri káptalan jelentését 1325-ből, amikor (Zovárd nembeli) „Apród" Istvánt Fejőtelek (Feyeutheluk) föld birtokába iktatták, a szomszédok sorában említik tarcali „Keresztes" (Crucifer) Egyedet (Anjou-kori Oklevéltár I-XIIL, XVII., XXIII-XXIV Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Almási Tibor, Blazovich László, Géczi Lajos, Piti Ferenc. Szeged-Bp. 1990-2003. — a továbbiakban: AOkl — IX. 397. sz.). Ez egyúttal bizonyítja, hogy az 1278-ban tervezett földcserére sem itt, sem — mint látjuk alább — Lúcon nem került sor. A keresztes kanonokok tokaji jelenlétéről az 1258. évi említés mellett két adat szól. 1329-ben a Gutkeled nembeli Bátori (Szatmár m.) Bereck fia János — rokonát, a szintén Gutkeled nembeli Szakolyi (Szabolcs m.) Hodos fia Lőrincet is képviselve — az esztergomi Jakab mesterrel egyezik meg a kőrévi tiszai átkelő kölcsönös használatában (AOkl XIII. 172. sz.). 1381-1382-ben a felhévizi keresztesek mestere, János tiltakozik amiatt, hogy az ő kőrévi, másképp tokaji két jobbágyának a négyökrös szekerét 1 edény borral és 13 zsák terménnyel Kállói (Szabolcs m.) István fia István elhajtotta (DL 52 374., 52 422.; A nagykállói Kállay-család levéltára. Az okieve-