Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
414 LUPESCU RADU és katonái közötti szoros kapcsolatot. Olyan jelenségekre utalt tehát, amelyekre a magyar történetírás, különösen Elekes, már felhívta a figyelmet.6 8 Az 1945 utáni román történetírásra továbbra is oly jellemző hazafias hangnem és szemlélet azonban erre a könyvre is rányomta bélyegét. Olvasójában azt a benyomást kelti, mintha Hunyadi kizárólag egyfajta román hadsereg vezetője lett volna. „Ugyanakkor kifejlesztette és gazdagította saját korának hadművészeti elveit, ezáltal a román hadművészetet új magaslatokra emelve" — állítja Hunyadiról a szerző. Jellemző a Hunyadi hadseregében szerephez jutó népek felsorolása is: „Hadseregének zászlaja alatt a románok mellett, bolgárok, szerbek, albánok, lengyelek, magyarok, németek, sőt franciaországi, itáliai és svájci katonák is harcoltak". Mivel ebben a felsorolásban a hadsereg összetételének arányain kívül más logikát felfedezni nem lehet, úgy tűnik, Hunyadi hadseregében nem csak a románok, de még a bolgárok, szerbek, albánok és lengyelek is nagyobb szerepet játszottak a magyaroknál. Az újabb magyar történetírás Hunyadiról Az 1970-es évek magyar középkorkutatásának egyik legnagyobb hatású egyénisége kétségtelenül Fügedi Erik volt. Munkássága révén nem csak új módszerek, hanem a történelem új —javarészt a francia Annales iskolájának hatása alatt álló — megközelítésmódja tört magának utat a magyar történetírásban. Az új korszak műveinek egyik jellemző vonása a történelem könnyed, elegáns stílusban való tálalása, amely mögött azonban roppant alapos, sok esetben kimerítő jellegű kutatás húzódik. Ezáltal harmonikus egyensúly jött létre egyfelől a tudományos, másfelől a népszerűsítő művekre jellemző sajátos vonások között, amelyek mind a szakemberek, mind a széles közönség számára vonzóvá tették a történettudományi munkákat. A történelem ilyen tárgyalása nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis a tudományos szempontból is kiemelkedő jelentőségű írások szélesebb körökben is élvezhetővé váltak. A módszer egyik legkorábbi — s mindjárt mesterműnek mondható — eredménye Fügedi Eriknek a 15. századi nemesi társadalomról írt munkája.1* Szintén Fügedi nevéhez kapcsolódik a statisztikai kutatások módszertanának bevezetése a magyar középkorkutatásba. Ez lehetővé tette a középkori magyar társadalom részletekbe menő feltérképezését, aminek munkálatai jelenleg is folynak. Fügedi mind módszertani, mind tematikai szempontból jelentős örökséget hagyott a magyar medievisztikára, mely elsősorban Engel Pálban talált folytatóra. A hetvenes évek történetírásának új szellemében Hunyadiról is jelentek meg újabb monográfiák. Teke Zsuzsa könyve részben Elekes művének újabb adaptációja, Elekes könyvével szemben viszont a marxista ideológiától mentes felfogásban íródott. Ahogy a szerző ki is jelenti: a könyv „azt tűzte ki célul, hogy az utóbbi évtizedek eredményeit egymás mellé sorakoztatva Hunyadiról és korá-Elekes L.: Hunyadi hadserege i. m. "" Fügedi Erik: Uram, királyom ... A XV századi Magyarország hatalmasai. Bp. 1974.
