Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
HUNYADI -JÁNOS ALAKJA A MAGYAR ÉS A ROMÁN TÖRTÉNETÍRÁSBAN 405 épülnek. Sajnos, Gergely Endre nem publikálta a táblázat alapjául szolgáló oklevelek jegyzékét, igaz, egy magyar történelmi szintézis talán nem is a legalkalmasabb fórum lett volna ehhez. Figyelembe véve ezt a tényt, valamint, hogy az azóta feltárt, Hunyadi birtokaira vonatkozó források száma elég magas, ma már feltétlenül szükséges e téma újabb feldolgozása, ami azonban egyelőre még várat magára. Kétségtelenül ez a Hunyadi-kutatás egyik leginkább elhanyagolt fejezete. Elekes Lajos Elekes Lajos munkássága fordulópontot jelentett a Hunyadi-kutatásban. Esetében jól megfigyelhető ugyanakkor az is, miként hatnak a különféle ideológiák és egyéb külső körülmények egy már kiforrott egyéniséggel rendelkező szakember szemléletére. Elekes sajátos pályafutása ugyanis két korszak egymással ellentétes ideológiáinak metszéspontjára esett: a második világháború végéig a polgári történetírás szellemében írta műveit, ezt követően viszont a történelmi materializmus ideológiája hatotta át írásait. Az 1940-es években pályafutásának elején járó Elekes kiváló Hunyadi-szakemberként mutatkozott be, aki még a korszak vezető történészeit felsorakoztató Mátyás emlékkönyvben is helyet követelt magának. Nem is egy, hanem egyenesen két tanulmánnyal, amelyek közül az egyik különösen bonyolult problémában volt hivatott állást foglalni: A Hunyadi-kérdéshen. 'b Kiváló munka, amelyben a szerző határozottan foglalt állást egy végeláthatatlanul elburjánzott témával kapcsolatban. Erre az állásfoglalásra régóta szüksége volt a magyar történetírásnak, amely még akkoriban is romantikus történeteket dédelgetett Hunyadi eredetével és rokonságával kapcsolatban. A tanulmánynak különös hangsúlyt adott, hogy a Mátyás király születésének 500. évfordulóját ünneplő reprezentatív kiadványban jelent meg. Elekes kitűnően jellemezte e kérdésekkel kapcsolatos kutatások nehézségeit: „Az irodalom nem ad megnyugtató képet; a gyér és szűkszavú adatokból kínosan gondos érveléssel is csak kétségbeejtően keveset tud tárgyi bizonyossággal kihámozni, s e néhány biztos pont között csillogó, de ellenőrizhetetlen elmefuttatástól nehézkes, lélektelen szőrszálhasogatásig, minden olyan eljárásnak tág teret enged, amely megoldás címén valójában semmi kézzelfoghatót nem ad". Továbbá figyelemre méltó, hogy milyen kritikával illette a magyar történetírás állásfoglalását Hunyadi román eredetével kapcsolatban: „A legjózanabb, legszárazabb tudós is feltétlen szükségét érezte, hogy, ha történetesen oláh származásúnak minősítette Hunyadit, állásfoglalását mentse, magyarázgassa, s a közvélemény várható felzúdulását már jóelőre levezesse azzal, hogy akármilyen eredetű volt Hunyadi családja, ő maga teljességgel beolvadt és kétségtelenül magyar". Merész kiállás volt ez a 40-es évek elején, amikor a nacionalizmus és a különféle faji elméletek az országok politikai életét teljesen átszőtték. A tanulmány két kérdéssel foglalkozik: Hunyadi származásával, illetve hovatartozásával. Elekes mesterien metszette le mindazon vadhajtásokat, amelyek-56 Elekes Lajos: A Hunyadi-kérdés. In: Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára I. Bp. 1940. 13-69.
