Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
40 TILKOVSZKY LÓRÁNT lyi szász és németországi lapokban is. Bleyernek az ő elszigetelésére irányuló ellenlépései — többek közt egy Német Munkaközösség (Deutsche Arbeitsgemeinschaft) 1931. augusztusi létrehozásával a Magyarországi Német Népmíívelődési Egyesületben, s próbálkozása Gündisch magatartásának az Európai Német Népcsoportok Szövetsége általi megbélyegeztetésére — végül is egy olyan per indítására késztette ellenfelét 1931 októberében magyar bíróság előtt, amely bepillantást engedett volna a magyar nyilvánosságnak a mozgalom némely titkába. Komoly erőfeszítésekbe került a per visszavonatása 1932 januárjában, a német kisebbségek Bruns halála utáni új jogi tanácsadója, Werner Hasselblatt közbelépésére.125 A magyar politika viszonya nemcsak Loeschsel romlott meg, hanem Ammendével is. Ο ugyanis, mint az európai szervezett nemzetkisebbségek genfi kongresszusainak főtitkára, már 1930-ban arra kezdte kapacitálni a magyar kormányt, hogy járuljon hozzá a magyarországi szlovák kisebbség kongresszusi képviseletéhez, az ország német kisebbsége kezdettől fogva meglévő részvétele mellett. A magyar kormány, amely szerint Magyarországon nincs szlovák nemzetiségi kérdés, nem mutatkozott erre hajlandónak. Zsarolásnak, fenyegetésnek fogta fel Ammende azon érvelését, hogy ellenkező esetben azon Csehszlovákiához került szlovákok szervezeteinek beadványaival kell számolni, amelyek az elnyomott és a szabad akaratnyilvánítás lehetőségétől megfosztott magyarországi szlovákság helyett nyújtják be az igényt állandó képviseltetésükre a nemzetiségek kongresszusain. Különösen megütközött Ammende azon eljárásán, hogy a magyar kormány ellenkezését tapasztalva, „önhatalmúlag" maga lépett kapcsolatba a magyarországi szlovákság nemzetiségi érdekeinek öntudatos és elszánt képviseletére leginkább, s tulajdonképpen egyedül alkalmas békéscsabai szlovák evangélikus esperessel, Szeberényi Lajos Zsigmonddal, aki ezt a feladatot kész is lett volna vállalni, ha biztosítékot kap arra, hogy ennek nem lesznek reá nézve súlyos következményei. Minthogy erre nem volt semmi garancia, Szeberényi nem mert kiutazni Genfbe az 1931. augusztusi kongresszusra, pedig ott bejelentették, hogy őt fogadták el a magyarországi szlovákság állandó képviselőjének, s hogy váratlan megbetegedése miatt nem jelenhetett meg. A magyar kormány, ha már egyáltalán rákényszerül arra, hogy a magyarországi szlovákság a genfi kongresszusban képviseltetve legyen, az asszimiláns-szlovák Bernolák Nándort ajánlgatta Ammendének Szeberényi helyett, ami persze eleve elfogadhatatlan volt. Hajlandó lett volna Ammende olyan kompromisszumra, hogy Szeberényi és Bernolák együttesen lássák el a képviseletet, a kormány viszont ezt nem fogadta el. A következő évi kongresszusra — ez kivételesen Bécsben volt, 1932. június végén, július elején — már-már kiutazott volna — egyedül — Szeberényi, de megtagadták tőle az útlevelet. Ezzel a magyarországi szlovákok bejelentett, de ténylegesen meg nem valósult képviselete egyszer s mindenkorra le is kei-ült a napirendről.126 Az 1932 októberében Gömbös Gyula vezetésével hivatalba lépett új magyar kormány ismét szorgalmazni kezdte tárgyalások indítását egyfelől a magyar nem-125 PAAA, Pol. Abt. II. Politik 25. (Deutschtum im Ausland). Bd. 1. Schoen jelentése. Budapest 1932. január 16. 126 Tilkovszky Lóránt: Szeberényi Lajos Zsigmond és a magyarországi szlovákok. In: A Kárpát-medence vonzásában. Tanulmányok Polányi Imre emlékére. Szerk.: Fischer Ferenc, Hegedűs Katalin, Majoros István, Vonyó József. Pécs, University Press, 2001. 517-534.
