Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385
390 LUPESCU RADU kabb igyekszik lenni? Hibáztathatjuk-e, hogy szerette a hatalmat, a vagyont, melyet azonban a legtisztább, a legbecsületesebb módon szerzett?" A Fraknói Vilmos által a millenniumi történetbe írt Hunyadi-fejezet kétségtelenül egyike lett a referencia-műveknek a későbbi kutatás számára. Hunyadi János esetében "ez inkább a hős hadjárataira, a politikai eseményekre érvényes. Később ugyanis felrótták Fraknóinak, hogy nem foglalkozott elég behatóan a család eredetével, elsiklott e kérdés felett. Fraknói Mátyásról írt monográfiájában sem foglalkozott a kérdéssel, gyakorlatilag az alább említett Réthy álláspontjára helyezkedett." A Hunyadiak eredete: az utolsó tudományos konfrontáció A 19. század második felében egyre jobban kibontakozó román nemzeti mozgalom, és a magyar-román érdekellentét mélyülése a történetkutatásra is hatással volt. Különösen érvényes ez a Hunyadi-kutatásra, mivel a törökverő hadvezért mind a magyarok, mind a románok sajátjuknak tekintették. A család eredete körüli vita ettől kezdve már nem csak az esetleges Zsigmondtól való származás, hanem a család nemzetisége körül is folyt. 1873 és 1874 között George Baritiu, az erdélyi románok nemzeti mozgalmának talán legjelentősebb politikusa és ideológusa, a Transilvania folyóirat szerkesztője, több mint egy éven keresztül vezércikk-sorozatot publikált ennek hasábjain Hunyadi Jánosról.1 2 Egyike ez a legkorábbi Hunyadira vonatkozó román írásoknak, amit a szerző figyelemfelkeltő szándékkal írt: „mintegy bátorítás legyen mások számára, hogy sokkal komolyabban foglalkozzanak vele, mint ahogy mi tesszük. (...) Az emberek nem csak egy nép régisége felől érdeklődnek, hanem jogosan akarnak tájékozódni a mi nemzetünk ereje felől is, és ezt nem csak fizikai, hanem inkább szellemi szempontból." BariÇiunak a német filozófia hatását is magán viselő írásában Hunyadi éppen a román nép „genetikai képességéről" tesz tanúbizonyságot. Habár nem nevezi meg, Réthy László minden bizonnyal Baritiu cikksorozatára reagált, amikor az írta, hogy „derűre, borúra hirdetik az oláh újságok, hogy Hunyadi János, a kereszténység legnagyobb bajnoka a keleten, és Magyarország nagy királya, Mátyás: oláhok voltak. A Hunyadiak oláh eredetéből aztán tőkét csinálnak oláh testvéreink s azt a consequentiát vonják ki abból, hogy a kereszténység ügyének Magyarországon oláh fegyverek s az oláh nemzeti szellem épített védbástyákat az Izlam támadásai ellen."13 A magyar történetírás az 1880-as évekig tulajdonképpen nem tudott felmutatni egyetlen egy szakszerű elemzést sem a Hunyadiak eredetéről. Teleki elég homályosan fogalmazott ez ügyben: a családot Hunyad megyeinek, és, Kazinczyhoz hasonlóan, az oklevelekben szereplő „oláh" jelzőtől függetlenül magyar-11 Fraknói Vilmos: Hunyadi Mátyás király 1440-1490. Bp. 1890. 12 George Baritiu: Ioanu Corvinu de Hunedór'a, originea, genealogi'a, faptele sale imortali. Transilvania 6. (1873) és 7. (1874). » Réthy László: Oláh eredetűek-e a Hunyadiak? Turul 4. (1884) 137.
