Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Lupescu Radu: Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban 385

388 LUPESCU RADU Teleki József műve révén Hunyadi János, és általában a Hunyadiak kora, egy óri­ási monografikus vállalkozással került a magyar történetírás középpontjába.' A könyv a tudományos magyar történetírás kialakulásának hajnalán szüle­tett, olyan időszakban, amikor a magyar tudományos élet mélyponton volt. Az 1848. évi forradalmat követően számos magyar értelmiségi emigrációba szorult, az otthonmaradottak számára pedig a cenzúra szabta szűkre publikációs lehető­ségeik határait. A 19. század közepén a történetkutatás intézményrendszere sem alakult még ki, egy-egy nagyobb vállalkozás mögött mindig egyéni kezdeménye­zés állt. Ilyen egyéni vállalkozásnak tekinthető Teleki József Hunyadi korszak­kal kapcsolatos munkája is. Habár autodidakta módon lett történész, jogi kép­zettsége precizitásra törekvő jellemével párosulva megfelelő alapot jelentett, hogy a maga korában kiváló monográfiát tegyen közzé a Hunyadiak koráról. Olyan alapos munkát végzett, hogy művétől ma sem lehet eltekinteni, noha a Hunyadi­akra vonatkozó kutatás időközben könyvtárnyi írást produkált. Teleki több évtizedes kutatómunkájának eredménye e mű. Pályafutása so­rán számos német, cseh és magyar levéltári anyaghoz fért hozzá, amelyek adatait nem csak a monográfia szövegébe szőtte bele, hanem külön forráskötetben is megjelentette. Nem pusztán az elvégzett munka monumentális, hanem a mű szerkezete is úttörő a magyar történetírásban, ugyanis a törzsszöveghez oklevél­tárt csatolt. Ez a módszer jól tükrözi azt a tudományos igényt, amelyre Teleki tö­rekedett. A monográfia a nemzetformáló történelmi példaképek megteremtésében is szerepet játszott, tovább erősítve a Hunyadi-kultuszt az értelmiségiek körében. Jelentőségét csak tovább növelte az a speciális politikai konjunktúra, amit a Bach-korszak nehéz évei teremtettek: Teleki monográfiája révén a magyar törté­nelem egy dicsőséges fejezete a cenzúra legszigorúbb hálójában tört magának utat. Abban, hogy a könyv megjelenthetett, kétségtelenül szerepe volt Teleki tár­sadalmi státuszának és a hatalom szemszögéből nézve „tiszta múlt"-jának, külö­nösen a 48-as forradalom tekintetében. Teleki munkája nem csak a Hunyadi-kutatásban, illetve a Hunyadi-kultusz megteremtésében volt korszakos jelentőségű, hanem jelentős hatással volt a ma­gyar történetírás későbbi alakulására is. Mint említettem, új jelenségnek számí­tott például egy monografikus munka alátámasztása írott forrásokat egybegyűjtő kötetekkel. Ez a vállalkozás teremtette meg továbbá a magyar történetírásban a későbbiekben oly virágzó történelmi földrajzok műfaját. Teleki nem érte meg műve e részének kiadását, a feladat elvégzése végül az Akadémiára hárult. A tör­ténelmi földrajz első csonka kötetét Szabó Károly adta ki Teleki kéziratára tá­maszkodva, majd hosszas szünet után az Akadémia 1887-ben eszközölte ki a mű folytatását. A Történelmi Bizottság Csánki Dezsőt bízta meg a feladattal, aki az adatgyűjtést szinte alapjaitól kezdve további négy kötetet készített el belőle. A Csánki által kiadott kötetek mind tartalmilag, mind formailag teljesen különböz­tek a Szabó Károly által megjelentetett kötettől, amely még Teleki eredeti szán­dékait tükrözte. Végül Fekete Nagy Antal 1941-ben jelentette meg a sorozat 7 Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. I-V, X-XII. Pest 10Í2 :.357.

Next

/
Oldalképek
Tartalom