Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Gerics József: Középkori országgyűléseink és az európai jogfejlődés (A római jog hatása Magyarországon) 353

KÖZÉPKORI ORSZÁGGYŰLÉSEINK ÉS AZ EURÓPAI JOGFEJLŐDÉS 359 A szövegekben előforduló incola regni, regnicola ('országlakos'), akár egé­szen általános értelemben Magyarországon lakó embert, akár szűkebb értelem­ben kiváltságolt személyt, nemesembert jelent, a regnum földrajzi jelentéséhez kapcsolódik, ettől elválasztani bajosan lehetne. Ha Lousse és Marongiu szempontjait alkalmazzuk az 1526 előtti magyar­országi városokra, illetve lakóikra, szembeötlik, hogy a honi városokat egyetlen országos városi közösséghez tartozónak nem tekinthetjük. Az a tény, hogy egy­egy város a maga lakosainak a közössége, testülete volt, még nem hozta létre a magyarországi városok egészének testületét. Nem volt egységes országos városi jog sem. Ilyenféle jognak legkedvezőbb esetben is legfeljebb bizonyos, de külön­böző elemei lehettek meg, távol állva az egységes jogtól. Ezt régen bebizonyítot­ták Ladányi Erzsébet alig-alig említett, de eredményeiben a szakirodalom által nagyon is jól ismert és felhasznált kutatásai. Ha történetesen a magyarországi városok országos testület voltának hiá­nyát az angol, vagy francia városok olyan feltételezett helyzetével kívánná a kutató párhuzamba állítani, hogy „állítólag az egész ["ottani] királyságban nem akadt két azonos kiváltsággal rendelkező város",1 5 az mindenesetre tény, hogy (az angol városok közismerten 13. századi kezdetű parlamenti képviseletén és tevékenységén túl) a francia királynak közvetlenül alárendelt városok a rendi gyűléseken a 15. században az érdemi határozathozatal résztvevői voltak, ki­váltságaik különbségei mellett, vagy ellenére.1 6 Ezzel a rendi gyűlési döntésho­zatalban való részvétellel a magyar városok honi középkori országgyűlésen való szereplése párhuzamba nem állítható, mert a döntésben való részvételükről, vállalt politikai szerepükről adatunk, azaz tudomásunk nincs. Politikai döntés­hozatalban való részvételük nélkül országrendiségük szóba nehezen kerülhet, ha Lousse és Marongiu kritériumait csak részben is alkalmazzuk középkori or­szággyűléseinkre. Ami az adóknak a rendi gyűlés általi megszavazását illeti, ezt nem jóma­gam minősítettem 2002-ben a rendi gyűlés legalapvetőbb jogosítványának, és nem érveltem 1987-ben sem mellette, sem ellene, hanem 2002-ben is és 1987-ben is Cadier erre vonatkozó, 1888-ban nyilvánított véleményét idéztem.1 7 Colosuarienses; 1370: kolozsvári civitatenses; 1371: civitatenses (helymegjelölés nélkül) — mindhárom előfordulás Nagy Lajos okleveléből való, 1. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbür­gen I-VII. Bearb. von Franz Zimmermann, Carl Werner et al. Hermannstadt-Köln-Wien-Bucure§ti 1892-1991. (a továbbiakban: UGDS) II. 248., 342. és 370. — Formulae sollennes styli in cancellaria, curiaque regum, foris minoribus, ac locis credibilibus, authenticisque regni Hungáriáé olim usitati. Ed. Martinus Georgius Kovachich. Pesthini 1799. 45-46. — További magyarországi előfordulásai 'városlakó' jelentésben: 1445 törvényben, 1479. (tárnoki cikkelyek), idézi András Kubínyi·. Zur Frage der Vertretung der Städte im ungarischen Reichstage bis 1526. In: Städte und Ständestaat, Heraus­gegeben von B. Töpfer. Berlin 1980. 220. (39. sz. jegyz.) és 235. (140. sz. jegyz.), 1515: Sáros megye hatósága, 1. Eperjes szabad királyi város levéltára 1245-1526. Irta és összeállította Iványi Béla. Sze­ged 1931. (a továbbiakban: Eperjes) 433. (1140. sz.). 15 Kubínyi A.·. Rendelkeztek-e országrendiséggel i. m. 62. 16 Az États Généraux városi eleméről 1. Emile Chénon: Histoire générale du droit français public et privé des origines à 1815. Paris 1926. I. 832. skk. 17 Gerics József·. Az „ország tagja (membrum regni)" és az „ország része (pars regni)" kifejezés középkori magyarországi használatáról. In: Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Szerk. Ro-

Next

/
Oldalképek
Tartalom