Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335
ANONYMUS ITÁLIÁBAN? 341 hat.2 7 Magának a kódexnek az írása egyébként inkább a 13. század első felére jellemző, s jól illeszkedik az akkori magyarországi területek jó részén feltehetően meghatározó német-osztrák írásgyakorlathoz, amely lassabban engedett teret a gót írás jellegzetességeinek. Már korábban a konzervatívabb, dél-német írástradícióval próbáltuk számos fennmaradt középkori latin kéziratunk írását magyarázni, s ezzel kapcsolatban kerestük a Névtelen krónikája másolatban fennmaradt kéziratának helyét.28 Meglehet, hogy a kérdés bonyolultabb, s a közép-német területek íráshagyományára is tekintettel kell lennünk. Ennek egyik igen hasonló, kiemelkedő példája a cividalei Szt. Erzsébet zsoltároskönyv, amit legújabb fakszimile kiadása szerint 1201 és 1208 között, a datált kéziratok leírása szerint 1200 és 1217 között másoltak Türingiában.29 Az átmeneti írásképre persze további példák találhatók az 1220-1230-as évekből, amit egyébként szépen alátámasztanának az az idő tájt intenzívebb német-magyar, s különösen a türingiai és a magyar udvar közötti kapcsolatok. Konkrét kézirathoz kötni szükségtelen az írástípust, de egyébként maga az említett zsoltároskönyv is a később szentté avatott türingiai Árpád-házi Erzsébet tulajdonából elkerülve a kalocsai érsekséget (1207-1218) elnyerő Bertold révén került későbbi, egyúttal mai őrzési helyére, Cividaléba. Mindez megfelelő magyarázatot ad arra, hogy az eredeti autográfot, egy-két sajátsága megőrzése mellett miért egy, a Magyarországon a 13. század közepén divatos írástípussal jegyezték le. Korábban a Geszta fennmaradt kéziratának keletkezési idejéül a 13. század második negyedét javasoltam. Ennek egyébként kimondottan abból a szempontból volt historiográfiai jelentősége, hogy a másolat elkészítésének ideje már önmagában is kizárja egy sokat vitatott magyar krónika IV Béla halálát, azaz 1270-t követő pergamenre vetését. Ezt a megállapítást változatlanul fenntartom, azzal a kiegészítéssel, hogy a második negyednek is inkább az első fele tekinthető a másolat elkészítése valószínű idejének. Fennmaradt magyarországi íráspárhuzamok alapján persze ennek bizonyítása szinte lehetetlen. Mindenesetre a szóba jöhető kései írásminta-párhuzamok a század közepéről datálódnak — például Salzburg (?) 125130 —, ami ismét a valamivel korábbra valószínűsített datálás mellett látszik szólni. Szerkezet, stílus A mű szerkezete és struktúrája iránt az eddigi kutatás viszonylag kisebb érdeklődést tanúsított. Mályusz Elemér a feltételezett Ákos mester, valamint 27 Derolez, Α.: The Palaeography i. m. 65. 28 Veszprémy László: A 12. századi magyar kódexírás alakulása. Századok 132. (1998) 229. 29 Jelzete: Cividale, Museo Nazionale Magonza ms CXXXVII., vö. Maria Del Basso: Manoscritti in scrittura latina in bibliotheche Friulane. Udine 1986. 49-50. - További igen találó példája szintén a 13. század első negyedéből egy erfurti egyházi tartalmú kézirat. Képpel idézi Karin Schnedier: Gotische Schriften in deutscher Sprache. Wiesbaden 1987. I. Schriftband 115-116., Tafelband: Abb. 60. A Geszta kéziratának vonalazása is a 13. század első felére mutat, 1. Derolez, Α.: The Palaeography i. m. 39. 30 Franz Unterkircher: Die datierten Handschriften der ÖNB bis zum Jahr 1400. Wien 1969. Bd. 1. 59. Abb. 47.
