Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A Deutscher Schutzbund és Magyarország. Nemzetiségpolitika - népiségpolitika. Területvédelem - kisebbségvédelem. (1918-1921) 3
34 TILKOVSZKY LÓRÁNT ség ebből a tüntetésből sem hiányzott. Nevében Albert, a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület titkára tett hitvallást a Duna-menti államok németségének német érzelmei mellett".10 5 A budapesti német követ, Hans Schoen véleménye szerint a burgenlandi kér.dés szóba hozása a regensburgi ülésen igen rossz szolgálatot tett a magyarországi németség érdekeinek. Az ilyen fejtegetések magyar szemszögből pángermán törekvések bizonyítékainak fognak tekintetni, s csak szükségtelen akadályokat állítanak a német kisebbség kívánságai útjába. Ezért azt ajánlja, hogy a szóba jövő körökben hassanak oda, ne érintsék a burgenlandi kérdést, amely iránt Magyarországon rendkívül érzékenyek.106 Indokolt volt ez a figyelmeztetés, mert Gündisch már tavasszal felhívta erre Loesch figyelmét azzal kapcsolatban, hogy milyen felháborodottan fogadták magyar részről M. H. Boehm könyvének (Die deutschen Grenzlande) különösen azokat a részeit, amelyek Magyarországról és politikájáról a Burgenland-kérdéssel kapcsolatban foglalkoznak. Loesch gondosan áttanulmányozta az inkriminált részeket a Schutzbund-beli szoros munkatársai közé tartozónak számító szerző könyvében, s maga is igen szerencsétlennek találta azokat.1"' A Burgenland-kérdésnek az a fajta exponálása — és fogadtatása — ahogyan az a regensburgi tanácskozáson történt, nem volt egészen összhangban saját felfogásával. A balti-német M. H. Boehm 1928 januárjában Jungerth Mihályt, a revali magyar követség ügyvivőjét felkeresve, beszélgetésük során főleg a Burgenland-kérdés körül Regensburgban fellángolt vitákra vezette vissza a magyar-német viszony azóta határozottan észlelhető romlását. A másik balti-német, Ammende viszont március elején egy Bethlennek küldött memorandumával ismertette meg a magyar ügyvivőt Révaiban, aki szerint ő helyesebben tapint rá az igazi okra: a német sajtó támadja a magyar nemzetiségpolitika „megrekedését", ugyanakkor Németország vonakodik előmozdítani a kisantant-országok német kisebbségei együttműködését az ottani magyar kisebbségekkel.108 Ammende memoranduma cáfolja a rosszindulatú beavatkozás vádját, s azt, hogy Bleyer Sonntagsblatt-ja szállítaná a német sajtó támadásaihoz az anyagot; arra figyelmeztet, hogy a támadások csak olyan tényekkel szerelhetők le, amelyek meggyőzően bizonyíthatnák a kormány előrelépését a német kisebbségi kérdésben (iskolakérdés, politikai képviselet, Steuer kormánybiztos leváltása stb.). Ugyanakkor Ammende magáévá teszi azt a gondolatot, hogy az utódállamok német és magyar kisebbségeinek vezetői közvetlen baráti tárgyalásokon próbálják kiküszöbölni ellentéteiket, s valósíthassanak meg együttműködést.109 Amikor Ammende 1928 áprilisában ismét Jungerthnél járt, arról beszélt már, hogy a magyar kormány úgy látszik végre komolyan kezd foglalkozni a hazai német kisebbség helyzetének javításával, s ennek hatására a németországi körök hangulata már nyugodtabb, mint néhány héttel ezelőtt.110 105 MOL, Κ 28. 97. cs. 198. tétel. T322/1927. Kánya jelentése, Berlin, 1927. június 17. 106 ADAP (Akten zur deutschen auswärtigen Politik) Serie B./V k. 215. sz. dok. Schoen jelentése. Budapest 1027. június 9. 107 PAAA, Abt. VI. (Kult.) Deutscher Schutzbund. K655617. Loesch levele Gündischhez. Berlin, 1927. március 24. 108 MOL, Κ 64. 31. cs. 41. tétel. 203. res. pol. /1928. Jungerth jelentése, Reval, 1928. március 9. 109 Uo. Ammende memoranduma Bethlenhez: Zur Frage der deutsch - ungarischen Beziehungen. (Keltezés nélküli másolat). 110 MOL, Κ 64. 31. cs. 41. tétel. 307. res. pol. /1928. Jungerth jelentése. Reval, 1928. április 23.
