Századok – 2005

KÖZLEMÉNYEK - Veszprémy László: Anonymus Itáliában? 335

ANONYMUS ITÁLIÁBAN? 339 hegyekből a Lombard-síkságra, illetve személyesen csodálta meg Torino gaz­dagságát.1 6 Az itt leírtak nem mások, mint szűkebb értelemben a Susa és Mode­na, tágabb értelemben Torino és Lyon közötti útvonal egyes állomásai.1 7 Szá­mos középkori példa hozható fel annak bizonyítására, hogy ez az útvonal a 13. századig a legnépszerűbb Alpokon átvezető útvonalak közé tartozott.1 8 A leírás hitelét növeli, hogy itáliai oldalon az utolsó település valóban Susa, amiről már a késő antik itineráriumok is azt írták: „Itt kezdődik Itália" (Inde incipit Italia)}9 Anonymus „Senones" megnevezése teljességgel helytálló, s nyilván a Mont Cenis nevét latinosította, aminek latin változata Cenisius mons, Alpes in Cini­siu, mai olaszban Moncenisio; 18-19. századi francia térképeken „Mont Senis, Mont Cents" alakokban fordul elő.20 A szójátékokat kedvelő névtelen krónikás nyilván élt a szó- és hangalak hasonlósága kínált lehetőséggel és megalkotta a Cenis hegységet jelölő „Senonok hegyei" földrajzi nevet. Kézaival ellentétben Anonymus francia földön igen tájékozatlannak tűnik, s így nincs is sok remény, hogy az általa emlegetett „populi alimini" vagy a „Senonok meredélyei" kifeje­zések eredetét pontosabban meghatározzuk. A fordításban ennek 'határmenti népek' jelentése a legvalószínűbb, mivel valóban Itália és Gallia határán éltek. Az előbbire mind a német, mind a magyar középlatin szótár a 'szomszédos [ex „ad" et „limen"] népek' értelmezést ajánlja.21 A „Senones"-kérdés annál is bonyolultabb, mivel a kalandozások korára vonatkozó forrásokban — bármilyen meglepő — Susa és Torino neve egyébként nem fordul elő.2 2 Ezeket a nyugati szakirodalom éppen a magyar krónikás ha­gyományra hivatkozva vonta be vizsgálódásaiba. Persze nyugodtan feltehetjük, hogy a magyarok használhatták ezt a jól ismert hágót, de a kalandozások kro-16 A Gesztában többször is előfordul, hogy a magyar vitézek felérve egy hegytetőre, gyönyör­ködve szétnéznek. Esetleges itáliai tartózkodásának lehetősége a szakirodalomban többször is felme­rült, 1. pl. Kapitánffy /.: Anonymus és az Excidium Troiae i. m. 726-729., vö. még a kézirat paleográ­fiai jellegére tett megjegyzésemmel, 1. Veszprémy László: Névtelenek, krónikák. Árpád-kori krónika­irodalmunk újabb stílusproblémái. BUKSZ 7. (1995: 2.) 175. 17 Az útvonalról a kézikönyvekben jó áttekintést nyújt Enciclopedia Italiana. Roma 1950. XXXIII. 625-626. Nagy Károly is erre járt 774-ben, IV Henrik 1076-ban Canossa felé, de Barbarossa Frigyes is erre vonult. 814-815 után Jámbor Lajos egy hospitiumot alapított a zarándokok számára, amely a legújabb időkig működött. A „Domus elemosinaria Montis Cenesii" prépostja a 11. századtól fontos személyiség, 1. Joseph Moreau·. Dictionnaire de géographie historique de la Gaule et de la France. Paris 1972. 323. 18 Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumjában. Századok 107. (1973) 580., 576. (térképpel). 19 Konrád Miller: Itineraria Romana. Stuttgart 1916. 230. 20 A térképek a Hadtörténet Térképtárban Bva 164-3. és Bva 169. jelzet alatt. Itt köszönöm meg a Térképtár munkatársai, különösen Gombocz András térképész segítségét. 21 Mittellateinisches Wörterbuch I. 455. és kiegészítés a Középkori Magyarország latinságának szótárához, 1. Szovák Kornél: Ergänzungen zum Lexicon latinitatis medii aevi Hungáriáé. Archivium Latinitatis Medii Aevi 53. (1995) 53. 22 Gina Fasoli: Le incursioni Ungare in Europa nel secolo X. Firenze 1945. 195., ahol ő is a 937. évi kalandozáshoz kapcsolja, továbbá vö. Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex Stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI IV Compo­suit Csaba Csapodi. Budapestini 1943. A 936-937. évi hadjáratban valóban feldúlták Sens városát és környékét, Burgundia és Aquitania dúlása után Itáliában folytatták a pusztítást. Kétséges, hogy a magyar krónikások a kolostori évkönyvekben feljegyzett részletekről tudomást szereztek-e, vö. Kris­tó Gyula: Levedi törzsszövetségétől Szent István államáig. Bp. 1980. 273-275.

Next

/
Oldalképek
Tartalom