Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
322 BAGI DÁNIEL indulnia. A két időpontot tehát, mármint a lengyel fejedelem megszületését és anyja halálát, teljesen külön kell kezelni. Ami feltehetően történetileg igaz, az a cseh Judit halálának naptári időpontja (VIII Kai. Ian.),15 7 Boleszló születési dátuma azonban nem is annyira a konkrét dátum, mint inkább a nap ünnepi jellege miatt fontos Gallus Anonymus számára. Nem elképzelhetetlen, hogy valójában nem is ezen a napon született a fejedelem, azonban a Geszta céljainak szempontjából lényegtelen volt születésének tényleges időpontja, jelentősége csupán annak volt: kinek az ünnepnapjához köthető a születés. Nézetünk szerint tehát Szent István szerepe a műben sokkal nagyobb, mint amennyit a magyar uralkodó koráról ténylegesen feljegyzett az ismeretlen történetíró. Azonban Szent István jelentősége nem pusztán III. Boleszló számára lehetett nagy, miként ez a lengyel fejedelem és a magyar király születési dátumának azonosságából kiderül, hanem a gesztát megrendelő lengyel uralkodó Szent István alakját — a magyar uralkodó halála irodalmi megörökítésének kölcsönvételével — felhasználta saját őse, I. Boleszló történeti képének megformálásához is. Állításunkat a következőkben még egy olyan példával szeretnénk kiegészíteni, amely eddig kevés figyelmet kapott a szakirodalomban. Ismeretes, hogy Gallus Anonymus két alaptulajdonság hangsúlyozásával szerkesztette meg Bátor Boleszló ideálképét. Az egyik pillér a harcos lovag eszményképének felel meg, a másik pedig az államférfiúnak állít emlékművet. Az előbbi funkciója teljes mértékben tisztázott: régi megállapítása a kutatásnak, hogy a gesta militaria megrajzolásának tekintetében a mintákat a 11-12. század fordulóján meginduló keresztes hadjáratok nyomán kialakuló új irodalmi irányzat adta.158 Nehezebb feladatot jelent azonban a másik motívum, a király politikai arcélének behelyezése a Geszta keretei közé. Gallus Anonymus a következőketjegyezte fel Bátor Boleszló államférfiúi erényeiről: „Mert a püspököket és káplánjait akkora tiszteletben tartotta, hogy amikor ők álltak, nem merészkedett leülni, és nem szólította őket máshogy, csak úrnak. Istent pedig teljes ájtatossággal tisztelte, a szent egyházat felemelte és királyi adományokkal ékesítette. (...) Nem nézte a bíróságon levő személyét, oly igazságosan kormányozta a népet, és az egyház méltóságát és az ország állapotát a legfelsőbb (ügynek) tekintette."159 A Geszta más helyén arról ír, hogy „Boleszló tehát Isten szolgálatában, egyházak alapításában és püspökségek felállításában, valamint egyházi javadalmak adományozásában olyannyira áhítatosnak mutatkozott, hogy az ő idejében Lengyelország két metropoliumból és az azoknak alárendelt püspökségekből állt. Velük szemben minden tekintetben és mindenben annyira jó akaratúnak és engedelmesnek bizonyult, hogy ha véletlenül valamely előkelő 167 Uo. II. c. 36. 158 Plezia, MKrónika Galla i. m. 54.; Andrzej Feliks Grabski: Polska wobec idei wypraw krzyzowych na przelomie XI i XII wieku: Duch krzyzowy Anonima Galla. Zapiski Historyczne 26. (1961) z. 4. 10-27. 159 Gallus I. c. 9.: „Episcopos quippe suosque capellanos in tanta veneratione retinebat, quod eis astantibus sedere non presuraebat, nec eos aliter quam dominos appellabat. Deum vero summa pietate colebat, sanctam ecclesiam exaltabat, eamque donis regalibus adornabat. (...) Qui personam in iudicio non servabat, qui populum tanta iustitia gubernabat, qui ecclesie ac statum terre in summo culmine retinebat". — id. kiadás 28-29.
