Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
296 BAGI DÁNIEL A névtelen gesztaíró ezen információját irodalmunk egy része annak jeleként értelmezte, hogy Lászlót halála után már néhány évtizeddel valamilyen spontán, helyi szentkultusz vette körül,2 4 míg mások, így Gerics József és Klaniczay Gábor, úgy vélték, hogy Gallus Anonymus e leírásában inkább a bonitas regis Alcuinra visszanyúló hagyományát kell keresni.25 Nézetünk szerint ez utóbbi vélemény talán jobban megalapozott, azonban a jelen munka szempontjából nem is az jelenti a legfontosabb szempontot, hogy László idézett ábrázolása valamilyen korai szentkultuszra, vagy csak az uralkodónak a jó termést biztosító képességére utal, hanem az, hogy milyen értéket képvisel a gesztaíró Lászlóról alkotott képe a mű egészében. Mindjárt meg kell jegyezni, hogy a műben szereplő nem kis számú személy közül László az egyetlen, akinek a testi tulajdonságairól ír a szerző.2 6 Sem a Geszta megrendelője, III. Boleszló, sem az ő nagy példaképe, az első lengyel király nem részesült ilyen kitüntető figyelemben. Ugyancsak egyedi értéket képvisel az uralkodó jó termést biztosító képessége. A Geszta egészében egy alkalommal fordul még elő hasonló leírás: az első könyvben megadott geográfiai bevezetőben hívja fel a szerző a figyelmet Lengyelország különösen jó természeti adottságaira.2' Másrészről Gallus Anonymusnak a Lászlóról írott, felettébb hízelgő beállításának fényében látszik igazán, mennyire eltérő beállításban ábrázolja a magyar királyt a következő fejezetben: „Mikor László király hírül vette, hogy Boleszló érkezik, részben örült barátjának, részben viszont megmaradt a haragja. Részben örvendett, hogy fivérét és barátját fogadja, de fájlalta, hogy annak fivére, Ulászló ellenségévé lett. Nem külföldiként vagy vendégként fogadta, vagy ahogy az egyenlő az egyenlőt szokta, hanem úgy, mint ahogy jog szerint a vitéznek kell fogadnia a fejedelmet, vagy hercegnek a királyt, vagy királynak a császárt. Boleszló Lászlót királyának nevezte, László pedig elismerte, hogy őáltala lett királlyá. Boleszló esetében azonban egy valamit hiúsága számlájára kell írni, ami sokat ártott korábbi 24 Kornél Szovák: The Image of the Ideal King in Twelfth-Century Hungary (Remarks on the Legend of St. Ladislas). In: Kings and Kingship in Medieval Europe. Edd. Anne J. Duggen, Janet Nelson. London 1994. 247. (19. sz. jegyz.); Kerny T.: László király szentté avatása i. m. 175-197. 25 Gerics József·. Krónikáink és a Szent László-legenda szövegkapcsolatai. In: Középkori kútfőink kritikus kérdései. Szerk. Székely György, Horváth János. (Memoria saeculorum Hungáriáé 1.) Bp. 1974. 129-130.; Szovák Kornél·. Szent László alakja a korai elbeszélő forrásokban. (A László-legenda és a Képes Krónika 139. fejezete forrásproblémái). Századok 134. (2000) 127.; Klaniczay G.: Az uralkodók szentsége i. m. 155., aki azonban e helyen Gerics József álláspontját helytelenül közölte, vö. Gerics József - Ladányi Erzsébet: Szent László csodás tettei krónikáinkban. Magyar Könyvszemle 117. (2001) 20-31., a fama sanctitatis elutasításával kapcsolatban 1. 26-27., ill. még 28-29. 2b Egy kivétel mindenképpen megjegyzendő: a III. Boleszlóval ellenséges Sieciech vajda jellemzését Gallus Anonymus Sallustius Catilinájáról mintázta. Ebben azonban — ismeive a szerző vonzódását Sallustiushoz és műveihez — inkább irodalmi mintát, mint tudatos forrásátvételt vélelmezhetünk: Gallus II. c. 4.: „Setheus palatínus comes ... vir ... nobilis et formosus erat, sed avaricia excecatus" -— id. kiadás 69., vö. Sallustius: De coniuratione Catilinae c. 5. — Gallus Anonymus antik olvasmányaival kapcsolatban 1. még Karol Maleczynski: ródla literackie kroniki t. zw. Galla anonima. Sprawodzania Towarzystwa Naukowego w Lwowie 14. (1934) 54-58. 27 Gallus I. Prohemium: „Patria, ubi aer salubris, ager fertilis, silva melliflua, aqua piscosa.."— id. kiadás 8.
