Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Szent László és Szent István Gallus Anonymus gestájában. Megjegyzések a III. könyv 25. fejezetéhez 291
SZENT LÁSZLÓ ÉS SZENT ISTVÁN GALLUS ANONYMUS GESZTÁJÁBAN 295 a két ország politikai kapcsolatait. Az egyik II. (Merész) Boleszló (1058-1079) király magyarországi száműzetése, illetve fiának, Mieszkónak (tl084 k.) a magyar udvarban való nevelkedése volt, a másik a magyar király beavatkozása az Ulászló Herman (1079-1102) és fiai között kitört trónviszályba. Ez utóbbinak mind Lengyelországban, mind Magyarországon komoly visszhangja lehetett, hiszen Gallus Anonymus részletesen emlékezett meg róla, illetve a magyar krónikakompozíció is hátrahagyott néhány információt ezzel kapcsolatban. A két hír eltér egymástól, a magyar krónikakompozíció arról tudósít, hogy a magyarok Krakkót ostromolták,19 Gallus Anonymus azonban erről semmit sem tud, hanem arról számol be, hogy Ulászló Herman László magyar királyt és Bretiszláv cseh fejedelmet hívta be a Zbigniewet támogató wroclawiak ellen.20 A Geszta információja kicsit zavarosnak tűnik, hiszen ugyanebben a fejezetben olvashatunk arról, hogy a cseh Bretiszláv Herman ellenében befogadta Zbigniewet,21 azonban nem kétséges, hogy az itt eljegyzett eseményben László magyar királynak szerepe lehetett: „így aztán az igen csak megsértődött Ulászló és a nagy haragra gerjedt Sieciech László magyar királyt és Bretiszláv cseh fejedelmet hívták segítségül a wroclawiak ellen, de ebből inkább gyalázatuk és káruk származott, mint dicsőségük és hasznuk. Mert László király vasra verve vitte volna magával Sieciecht Magyarországra, ha az jóléte érdekében nem a kis Boleszlóval menekült volna el."2 2 Mindazonáltal a magyar királyról a politikai kapcsolatokon túl is hagyott hátra feljegyzéseket a gesztaíró. így az első könyv 27. fejezetében a következőket olvashatjuk: „Ugyanő [ti. Boleszló] Salamon királyt is elűzte saját erejéből Magyarországról, és a mind magas növésű, mind pedig kegyességben bővelkedő Lászlót helyezte a trónra. (...) Mondják, soha nem volt Magyarországnak ilyen királya, és már nem hoztak a földek annyi gyümölcsöt utána."2 3 19 Chronici Hungarici compositio saeculi XIV Ed. A. Domanovszky. In: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Az Utószót és a Bibliográfiát összeállította, valamint a Függelékben közölt írásokat az I. kiadás anyagához illesztette Szovák Kornél és Veszprémy László. Bp. 1999.2 (a továbbiakban: SRH) I. 219-505. (c. 138.); Képes Krónika. Fordította Bollók János. A fordítást gondozta és a jegyzeteket készítette Szovák Kornél, Veszprémy László. Az utószót írta, a függeléket és az irodalomjegyzéket összeállította Szovák Kornél. Bp. 2004. 91., továbbá a 597. sz. jegyz. 20 Gallus II., c. 4. (id. kiadás 68-71.). A probléma részletes kifejtését 1. Gesta Principum Polonorum - The Deeds of the Princes of the Poles. Edited by J. M. Bak, U. Borkowska, G. Constable, G. Klaniczay. Translated and annotated by Paul W Knoll and Frank Schaer, with a preface by Thomas N. Bisson (a továbbiakban: GpP). Central European Medieval Texts 3. Bp. - New York 2003. 126. (1. sz. jegyz.). 21 Gallus II. c. 4.: „Sed, qui prius fugativi per diversa vagabantur, Brethizlaui ducis consilio in Bohemia congregantur. Sicque Bohemorum calliditate quosdam precio conduxerunt, qui Zbigneum furtim de claustro monalium extraxerunt. " — id. kiadás 69. 22 Uo. II. c. 4.: „Unde Wladislauus indignatus et Setheus ira nimis inflammatus Wladislauum Ungarie regem et Brethuzlauum Bohemie ducem in auxilium sibi contra Wratislauenses mandaverunt., unde plus dedecoris et dampni quam honoris et proficui habuerunt. Nam Setheum rex Wladislauus vinctum secum in Ungariam transportasse^ ni pro salute cum parvulo Bolezlauo transfugisset." — id. kiadás 69. 23 Uo I. c. 26.: „Ipse quoque Salamonem regem de Ungaria suis viribus effugavit, et in sede Wladislauum, sicut eminentem corpore, sic afíluentem pietate collocavit. (...) Dicunt talem nunquam regem Ungariam habuisse, Neque terram iam post eum fructuosam sic fuisse." — id. kiadás 52.
