Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) 261
286 NEUMANN TIBOR gés.14 5 De nézzünk egy másik példát: az országbíró 1490. szeptember 27-én kibocsátott mandátuma, amely egy Turóc megyei mezőváros és vám iktatását kérte, a következő királyi embereket sorolja fel: Kisjeszeni Mátyás, Kisjeszeni János, Raksányi András és Záturcsai Dénes.14 6 A második nemesen kívül — aki viszont 1488-ban szolgabíró volt14 7 — valamennyiükről kimutatható, hogy korábban esküdtek voltak. Mindez arra mutat, hogy 1490-1491-ben nem hogy az esküdti intézmény nem szűnt meg, de bizonyos megyékben még a királyi ember feladatköre sem csúszott ki az esküdtek kezéből. Ez a megállapítás, ha későbbi vizsgálatok országszerte igazolják, több helyen kiegészítheti hiányos esküdti listáinkat. Midőn 1492 februárjában kezdetét vette Budán az országgyűlés, a törvényhozók már kétségtelenül egy enyészetnek induló intézmény fölött törtek pálcát. Az 53. törvénycikk végleg eltörölte az esküdtek királyi emberi feladatkörét, illetve azt a kialakult szokást, hogy a törvényszéken az esküdtek is ítélkezhetnek. A törvénycikk első paragrafusa a választás tilalmát meglepő módon nem azzal indokolta, hogy az az esküdtekre rótt súlyos terheket, hanem azzal, hogy az országlakosoknak volt terhére azáltal, hogy 13-15 naponként meg kellett jelenniük a törvényszéken az esküdtek színe előtt, továbbá sok fáradságukba és pénzükbe került a szükséges eljárásokat az esküdtekkel végrehajtatni. Vizsgáljuk meg a két panaszt részletesen! Az első panasz fentebbi értelmezését illetően komoly ellenérvek hozhatók. Nem vonatkozhat ugyanis az országlakosok összességére, hiszen nem találunk ok-okozati összefüggést az esküdti intézmény és a kéthetente megtartott törvényszéken való kötelező megjelenés között. A szövegrész bizonyosan romlott, amit filológiai érvekkel is alá lehet támasztani.14 8 A helyes értelmezés talán inkább úgy szól, hogy az esküdteknek jelentett terhet a kötelező kéthetenkénti megjelenés. Ε tehetős nemesek megválasztásuk előtt nyilván nem minden törvényszéken jelentek meg, ügyeiket gyakran intézték ügyvédeik útján. Hozzá kell azonban tennünk, hogy nyilvánvalóan nem minden esküdt vélte ezt tehernek. Mivel számtalan esetben kimutatható, hogy egy esküdt több éven át viselte tisztségét, jóllehet arra csak egy évig volt kényszeríthető, úgy tűnik, hogy az esküdti tisztségben többen — előkelő származásuk ellenére — megtalálták számításaikat.149 A második panaszt a szakirodalom úgy értelmezte, hogy a gyakori kiszállások szintén nem az országlakosoknak, hanem az esküdteknek okoztak sok fára-1,5 1491: DF 273 188. Volt esküdtek: Csöpönyi Szilva Osvát és Hegyi István Pozsonyból. "" 1490: Justh 388. sz. 1488: DF 265 948. 14" A problémás szövegrész így hangzik: „Tarnen quia hoc et id ipsis regnicolis admodum onerosum esse visum est ex eo, quod ipsi ad easdem sedes iudiciarias dictorum comitatuum in praesentiam annotatorum iuratorum electorum pro habendo causantium iudicio singulis tredecim aut quindecim diebus accedere et iudicare cogerentur, pro eo etiam, quod cum ipsi huiusmodi iuratos electos ad aliquas executiones faciendas educerent, multis exhinc fatigiis et expensis plurimum gravarentur" (CJH I. 514.). A szöveg kiadói az ellentmondás feloldására a „iudicare" szó helyett „iuri stare" kifejezést javasoltak, és alanynak az országlakosokat vették. Ha az alany viszont az esküdtek, akkor az „in praesentiam iuratorum" válik feleslegessé. - Holub szintén az esküdtekre vonatkoztatja, 1. Holub J.: Zala megye i. m. 225. 149 Hasonlóképpen a szolgabírák, akik gyakran évekig viselték tisztségüket, vö. C. Tóth N.·. Szabolcs megye id. kézirat, 26.
