Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Neumann Tibor: Választott nemesi esküdtek Nyitra megyében (Az 1486. évi 8. tc. végrehajtása) 261
VÁLASZTOTT NEMESI ESKÜDTEK NYITRA MEGYÉBEN 281 nyitottak voltak. A vitézlők rétege sokkal könnyebben került be a királyi udvarba, amit a Majtényiak és a Nyitra megyében velük hasonló pozícióban lévő Forgácsok korszakunkbeli, illetve az Apponyiak Jagelló-kori családtörténete is jól példáz.12 1 Babindáli János deák és a két Kisköröskényi, Mihály és Tamás esetében később előkerülő adatok módosíthatnak azon a sejtésünkön, hogy személyükben inkább a 10-15 jobbágytelekkel rendelkező, kizárólag Nyitra megyében birtokos, kevésbé tehetős nemesek képviseltették magukat az esküdti karban. Velük kapcsolatban a megyei nemesség döntését megbízhatóságukkal és megyei szerepvállalásukkal magyarázhatjuk: János deák, aki feltehetően a nyitrai püspök familiárisa, gyakran foglalkoztatott ügyvéd volt, a két Köröskényi pedig — némi túlzással — a Nyitra város környékét érintő mandátumok királyi ember-listáinak állandó szereplői, ami nyilvánvalóan szintén a megyei közönség előtti ismertségükről tesz tanúbizonyságot. Őket éppen ezért olyan nemeseknek gondolhatjuk, akiknek tevékenysége és figyelme — esetleges familiárisi szolgálataik mellett is — a megyei törvényszékre és az ott folyó ügyekre koncentrálódott (gondoljunk csak Köröskényi Mihály vicealispáni tisztére). Éppen az ő szereplésük hívja fel a figyelmet arra, hogy az esküdtek megválasztását nem kizárólagosan a vagyonnak, illetve az ebből származó tekintélynek kell tulajdonítanunk. A megye nemessége természetesen tisztában volt azzal, hogy milyen feladatok hárulnak majd a választandó esküdtekre, és talán éppen ezért választottak kis számban olyan személyeket is, akikre a nagyobb terhet jelentő feladatokat is rábízhatták, és akik számára ez még esetleg megtiszteltetésnek is tűnt. Talán nem véletlen, hogy az esküdtek lakhelyétől távol, a Vág-medencébe eső eljárásokat — az ott élő Bucsányi Osváton kívül — nagyrészt a két Kisköröskényi végezte el, akárcsak azt a korszakunkból egyedül ismert megyei vizsgálatot is, amelyet egy jelentéktelen ügy tett szükségessé. A nagyobb urak nekik köszönhetően talán tényleg csak a lakhelyükhöz közel eső feladatoknak tettek eleget, bár ennek ellenére a kéthetente esedékes törvényszéken nyilván meg kellett jelenniük. (A látszólag kivételesnek tűnő, már idézett példát, miszerint Zsámbokréti László a megye túlsó felében, Csejte mellett iktatott, megmagyarázza a kedvezményezett Ország családhoz fűződő kapcsolata.) Az esküdtek életútján végigtekintve még egy fontos szempontot kell kiemelnünk: mivel a törvény előírása és a gyakorlat egyaránt megkövetelte, hogy a megválasztott nemes állandó jelleggel a megyében tartózkodjon, ez jelentősen szűkítette a választható tisztségviselők körét: (1.) esküdteink vagy a megyében látták el párhuzamosan familiárisi kötelezettségeiket (pl. Babindáli, Szepesi), (2.) vagy már — ami negyven és hatvan év közötti életkoruk következményeként is felfogható — hazatértek az ország különböző részein korábban végzett szolgálataikból (Majtényi, Sártványi, Récsényi), '" Majtényi István 1523-ban „aulicus": DL 73 229., 1524-ben pedig „aule nostre familiaris": DL 73 234., ill. 1. még a Majtényi-életrajznál idézett adatokat.; Forgács Péter 1481-ben „aulicus": DL 59 688.; Apponyi Péter 1517-ben „aulicus": Apponyi I. 445-453. - Erre a nemesi rétegre 1. Kubinyi András·. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén. In: Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. (Discussiones Neogradienses 1.) Szerk. Szvircsek Ferenc. Salgótarján 1984. 7-12. - A birtokvagyon és a szolgálat minősége közötti összefüggésre 1. Engel Pál·. A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp. 1998. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 25.) 109.
