Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Zsoldos Attila: Az ifjabb király országa 231
248 ZSOLDOS ATTILA Újabb feszültségforrást teremtett, hogy nem csak az alattvalók, de a királyi család egyes tagjainak birtokai is egyszeriben „ellenséges terület"-re kerültek az ország felosztása miatt. A beregi királyi uradalommal korábban IV Béla leánya, Anna és annak férje, Rosztiszlav herceg rendelkezett,13 9 1264-ben azonban már István felesége, Erzsébet ifjabb királyné erősítette meg Anna egy adományát.140 Erzsébet egy másik, talán 1265-ben kelt, oklevele olyan Szatmár megyei királynéi birtok (terram seu villám nostram reginalem) eladományozását foglalja írásba, mely eredetileg egy örökös nélkül meghalt szatmári várjobbágyé volt, utóbb azonban Mária királyné megkapta férjétől, IV Bélától, hogy vendégeket (hospites) telepítsen rá, Erzsébet kezére viszont „öröklési jogon háramlott" (iure successorio ad manum nostram devoluta).ul Mivel ez utóbbi oklevél intitulatiojában Erzsébetet ifjabb királynéként (iunior regina Hungarie) nevezik meg, az bizonyosan még a férjét, IV Bélát kevéssel túlélő Mária14 2 életében hagyta el Erzsébet kancelláriáját, így a „háramlás" emlegetése aligha utalhat másra, mint hogy az ifjabb királyné magától értetődő természetességgel vette birtokba az 1262-ben férjének jutott országrészben a királyi család nőtagjainak birtokait, ide értve persze, az erdélyieket is. Mária királyné és Anna hercegnő azonban úgy gondolhatták, hogy a IV Béla és István között 1260-ban, illetve 1262-ben létrejött egyezség az ország felosztásáról az ő birtokaikat nem érinti, s ezért a pápai udvarhoz fordultak. Fellépésük eredményeként IV Orbán pápa ugyanazon a napon, 1264. július 19-én, két levelet intézett Istvánhoz az ügyben. Az egyik szerint IV Béla és Mária királyné azzal a panasszal fordult a Szentszékhez, hogy az apjával Mária királyné beleegyezése nélkül kötött egyezmény ürügyén István (pretextu cuiusdam compositionis, que sine ipsius regine assensu inter te et regem eundem, patrem tuum, olim intervenisse dicitur) elfoglalt bizonyos falvakat és földeket (villas et terras), amelyeket régtől fogva (α tempore, cuius memoria non existit) a magyar királynék birtokoltak (tenuerunt pacifice et quiete), tudniillik Besztercét (Bistiche), Radnát (Rodona),14J Szalacsot (Zolosim)144 és Királyit (Querali),145 amiért is a pápa felszólítja a birtokok visszaadására.146 A másik levél annyiban tér el ettől, hogy abban a panaszosok Anna halicsi, boszniai és macsói hercegnő (Agna vidua, soror tua, ducissa Gallitie ac de Bosna et de Mazo), valamint fiai, Mihály és Béla hercegek, 139 (1257-1261 k.): Zichy I. 5-6. (keltére 1. Karácsonyi János: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig (A Történelmi Tár 1908. évi számában megjelent „Pótlások ..."-kai kiegészítve). Szerk. Koszta László. Szeged 1988. 124-125., 54. sz.); 1264: HO VIII. 98., vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 523-524. 140 1264: HO VIII. 98. 141 1265 (?): CD VI/2. 391-392. — Az oklevél keltére 1. Szentpétery /.: V István ifjabb királysága i. m. 86. 142 Wertner M.: Az Árpádok családi tört. i. m. 462. 143 Vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 554. 144 Vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz i. m. I. 664. és 554. (9. sz. jegyz.), Jakó Zsigmond azonban a Besztercéhez közel fekvő erdélyi Zsolnával azonosítja (EO I. 481.). 145 Vö. Györffy Gy.: Történeti földrajz I. 554., Jakó Zsigmond ez esetben is más megoldást javasol: ő a Besztercéhez közel fekvő Királynémetivel azonosítja a helynevet (EO I. 410.). 146 1264: VMHH I. 275-276.
