Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Scrinia Slavonica (Ism.: Hornyák Árpád) 226

226 TÖRTÉNETI IRODALOM sőn is ismerte fel ezt a szovjet politikai vezetés. A kötet legterjedelmesebb dokumentuma, az Átmenet a piacgazdasághoz 500 napra tervezett programja ebből a szempontból sokkal világosabban fogalmaz, amikor egyértelműen a magántulajdont teszi meg a társadalmi rendszer alapjának: „Ha a tulajdon ott van minden egyes ember kezében, akkor az garantálja a társadalmi stabilitást, ez a legfontosabb feltétele a társadalmi és nemzeti megrázkódtatások elhárításának. Az az ember, akinek saját háza van és földdarabja, amelyet bármikor eladhat, vagy örökül hagyhat gyermekeire, ha részvényekkel rendelkezik vagy másfajta értékpapírokkal, az objektíve érdekelt a társadalmi biztonságban, a szociális és össznemzeti egyetértésben. És megfordítva is igaz, miként a mi szomorú tapasztalatunk mutatja, hogy mennyire veszélyes a közösségre, a közösség normális életére és fejlődésére az az ember, akinek nincs vesztenivalója" (Krausz-Sz. Bíró 2003, 126). Érdemes azonban megjegyezni, hogy a tervezet gondosan kerüli a „kapitalizmus" szó használatát és úgy igyekszik beállítani a tőkés magángazdálkodást, mintha azzal tulajdonképpen a termelői önigazgatás valósulna meg. Az utópikus szocializmus képét felváltja az utópikus kapitalizmus eszméje. A második részben összegyűjtött források a törvények tükrében dokumentálják a rendszerváltozást. Az 1990-ben kiadott alkotmánymódosítási határozat — bár a vegyes tulajdonformák alapján áll — legalizálja a magántulajdont; az októberben életbe lépő vállalkozási törvény pedig megteremti a magánvállalatok jogi feltételeit. Érdemes itt megemlíteni, hogy már a Satalin-programban külön szerepet kap a külföldi tőke bevonása a folyamatba (Krausz-Sz. Bíró 2003, 174.). Ha ezeket a törvényeket összevetjük a tulajdonról és vállalkozásról kiadott jelcini rendeletekkel, akkor legalábbis fenntartásokkal kell kezelni azt a tézist, hogy Gorbacsov programja a piacgazdaság alternatíváját kínálta volna a Szovjetuniónak. Az SZKP-nek az oroszországi törvényeket elítélő határozata későn jött ráeszmélés arra, hogy merre „tart" a Szovjetunió: „Az állami tulajdon sokat veszíthet társadalmi jellegéből: egyrészt a szövetségi vagyon egy része privatizálódik, a külföldi tőke kezébe kerül, beépül a banki és finánctőke korporativ tulajdoni struktúrájába, másrészt a megmaradt állami tulajdon a maitól teljességgel eltérő jogi-társadalmi közegben működik majd" (Krausz-Sz. Bíró 2003, 249.). Ezeket a folyamatokat azonban —- ahogyan a második részben közölt dokumentumok bizonyítják — az SZKP is segített előkészíteni. A Peresztrojka és tulaj donáthelyezés tudományos igénnyel szerkesztett és megírt kötet, amely a tulajdonviszonyok középpontba állításával kísérletet tesz arra, hogy kritikai perspektívába helyezze a szovjet rendszerváltozást. Ez a tudományos igény különösen fontos akkor, amikor a témát a kelet-európai diskurzusban még mindig inkább a politikai mintsem a szakmai szempontok határozzák meg. A más perspektíva megjelenése nemcsak a diszkusszió szélesítése miatt örvendetes, hanem azért is, mert talán elindít egy reorientációt. Bartha Eszter SCRINIA SLAVONICA Godisnjak Podruznice za povijest Slavonije, Srijema i Baranje Hrvatskog instituta za povijest. Svezak 3 (2003). 756 o. A horvátországi történeti irodalom egyik legfrissebb periodikája e számában is igyekezett tartani magát az elnevezésében meghatározott célhoz: bemutatni a Szerémség, Szlavónia és Baranya történetének kutatását, és közzé tenni a térséggel kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit. A közel 800 oldalas kiadvány tanulmányai, ismertetései és dokumentumpublikációi az ókortól a második világháborúig terjedő két és fél ezer éves időszakot fogják át, külön blokkokba tömörítve az egy-egy korszakkal, illetve szakterülettel foglalkozó írásokat. A kronológiai sorrendet szem előtt tartva az első blokkban az antik kort és a középkort vizsgáló írások kaptak helyet. Hrvoje Gracanin a Zágrábi Tudományegyetem oktatója a II. Constantius és Magnentius között 351-ben vívott mursai csatát és annak következményeit tárgyalja késő antik és bizánci történetírók alapján. A csata jelentőségét igyekszik „helyére" tenni, és bebizonyítani, hogy a kortársak felfogásával és véleményével ellentétben nem Mursa volt a vízválasztó a birodalom történetében, amelyet követően a birodalom hanyatlásnak indult. Constantinus tudatos propagandával igyekezett növelni győzelme jelentőségét, hangsúlyozva, hogy a csata fordulópont volt a hatalomért vívott küzdelemben, amely után a fölény a törvényes uralkodó oldalára került. A Horvát Történettudományi Intézet munkatársa, Louorka Coralic korabeli velencei forrásokon alapuló tanulmányában „a magyar állam területéről" Velencébe betelepültek és a Köztársaságban élő horvátok közössége közötti kapcsolatok bemutatását ígéri. Ennek