Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135
180 SERES ATTILA - SIPOS PÉTER - VIDA ISTVÁN Hitler azt mondja, neki is megvan a saját véleménye a katonai ügyekről, s úgy véli, komoly bonyodalmakat okozhat, ha Amerika és Svédország belép ebbe a háborúba. Sikerrel akarja befejezni a háborút, és bár képesnek érzi magát arra, hogy folytassa, nem teheti azt a végtelenségig. Egy új háború a Balti-tengeren jelentős teher lenne. Svédország belépése a háborúba pedig nehezen előrelátható bonyodalmakat okozhat. „Hadat üzenne-e haladéktalanul Oroszország Amerikának, amennyiben az belépne a háborúba?" - kérdi Hitler. Molotov ezt a kérdést nem tartja aktuálisnak. Hitler megjegyezi, hogy amikor időszerű lesz, akkor már késő. Molotov azt feleli, hogy most semmilyen jel nem utal ilyenféle eseményekre. Hitler hozzáteszi, hogy pillanatnyilag teljesen elméleti kérdésről beszélnek, s szeretné, ha a tárgyra térnének. Németország ebben az évben sikereket ért el, de gigantikus háborút folytatott, Oroszország pedig nem háborúzott, mégis sikereket könyvelhet el. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Oroszország hatalmas — Vlagyivosztoktól Európáig terjed — Németország pedig kicsi, s hozzá még túlnépesedett is. Molotov azt mondja, egyetért azzal, hogy Finnország részletkérdés, de a Szovjetunió itt nem akar semmi újat, és úgy akarja hagyni azt, ahogyan az a múlt évben volt. Hitler kijelenti: úgy gondolja, a helyzet a következő: 1. Elismeri, hogy Finnország Oroszország érdekterülete. Németország csupán a háborút ellenzi. 2. Ami a demonstrációkat illeti, világos, hogy német részről semmi ilyen nem történt. Amennyiben valakik tüntetéseket szerveznek Németországban, az könnyen kiküszöbölhető diplomáciai úton. 3. Tisztában van azzal, hogy ezek az ügyek jelentéktelenek és nevetségesek az előttünk álló jövőbeni hatalmas munkához képest. Másrészt nem hinné, hogy Finnország komolyabb nyugtalanságra adhatna okot a Szovjetuniónak. Ami a katonákat illeti, miután áthaladnak, többé nem lesznek Finnországban. Megismétli, hogy elméleti problémáról beszélnek akkor, amikor egy 40 millió négyzetkilométeres birodalom [Nagy-Britannia - a szerk.] kezd összeomlani. Ha az összeomlik — ahogyan ő mondja, — csupán egy „csődtömeg" marad, s ez mindenkit kielégíthet, akinek szabad kijáratra van szüksége az óceánra. Emellett a dolog úgy áll, hogy e „csődtömeg" tulajdonosát német fegyverek fogják legyőzni. Ezt a „csődtömeget" egy 45 millió fős kicsiny embercsoport irányítja, s ő, Hitler el van szánva, hogy megsemmisítse a birtoklók e csoportját. Az USA jelenleg szintén nem tesz mást, mint hogy megpróbál egyes darabkákat kiszakítani ebből a széteső „tömegből". Ο e „csődtömeg" szívének elpusztítására akar összpontosítani. Ezért nem rokonszenvez Németország a görögországi háborúval, ugyanis az a centrumból vonna el erőket. A szigetek elpusztítása vezet az egész Brit Birodalom bukásához. Az az elgondolás, hogy Kanadából (egyébként neki semmi baja Kanadával) folytatni lehet majd a háborút, utópia. Mindezeket a kérdéseket a közeljövőben meg kell vitatnunk. Úgy gondolja, valamennyi ebben érdekelt államnak félre kell tennie apró konfliktusait
