Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135
V. M. MOLOTOV 1940. NOVEMBERI BERLINI TÁRGYALÁSAI 175 nak nem fűződnek politikai érdekei Finnországhoz. A szovjet kormány tudja, hogy a szovjet-finn háború idején Németország megtartotta szigorú, sőt jóindulatú semlegességét. Hitler — állítja — parancsot adott a Bergenben tartózkodó és Finnország számára hadianyagot szállító hajók feltartóztatására, bár ehhez semmilyen joga nem volt. Németországnak ez a magtartása nehézségeket okozott a svéd-német kapcsolatokban. A finn-szovjet háború következménye a Norvégia elleni háború lett. A Svédországgal megromlott kapcsolatok következtében hozta fel Hitler több hadosztályt volt kénytelen átdobni Norvégiába, mint azt tervezte. Németország jelenleg is elismeri, hogy Finnország a Szovjetunió érdekövezetébe tartozik, de a háború idejére Németországnak szüksége van,gazdaságilag Finnországra, hisz onnan jut fához és nikkelhez. Németország érdekelt a balti-tengeri konfliktusok megelőzésében, minthogy arra haladnak kereskedelmi útvonalai. Az az állítás, miszerint a németek okkupálták Finnország területének egy részét, nem felel meg a valóságnak. Németország Finnországon keresztül küld Kirkenesbe84 szállítmányokat. Ezekhez a szállítmányokhoz Németországnak két bázisra van szüksége, ugyanis a nagy távolság miatt lehetetlen azt egy menetben megtenni. Amikor az átjutás megtörtént, többé nem lesznek német csapatok Finnországban. Németország érdeke az, hogy a Balti-tenger ne véljék hadszíntérré, hisz Anglia, amelynek jelenleg nagy hatótávolságú bombázói és vadászgépei vannak, felbukkanhat a finn kikötőkben, légi úton eljutva oda. A finn-szovjet háború idején képviselt német álláspont pszichológiai szempontból is terhet jelentett Németország számra. A szívós ellenállást tanúsító finnek kivívták az egész világ rokonszenvét, s különösen a skandináv népekét. A német nép is ingerülten reagált a német kormánynak — a Szovjetunióval kötött szerződés által meghatározott — magatartására. Mindez arra ösztönzi a német kormányt, hogy megakadályozza második [újabb értelemben] háború kirobbanását Finnországban. Ez a német kormány egyetlen óhaja. „Mi rábízzuk az oroszokra, hogy megoldják a Finnországhoz fűződő viszonyuk kérdését, nekünk ott semmilyen politikai érdekünk nincs — mondja Hitler —, de a háború ideje alatt gazdaságilag érdekeltek vagyunk Finnországban és ezekről az érdekeinkről semmilyen körülmények között nem mondunk le". Hitler kijelenti, arra kéri a Szovjetunió kormányát, ugyanúgy segítsen Németországnak, ahogyan azt Németország tette —szerinte — Bukovina, Litvánia és Besszarábia esetében, ahol is jelentős érdekekről mondott le, és kénytelen volt németeket áttelepíteni. Molotov azt mondja, ugyanazokról a kérdésekről szólna, amelyeket a birodalmi kancellár is érintett. Felfogható úgy is, hogy a tavalyi szerződés egy bizonyos szakaszra vonatkozott, mégpedig Lengyelország, valamint a Szovjetunió és Németország közötti határ ügyére. A megállapodások és a titkos jegyzőkönyv közös szovjet-német határról szóltak a Balti-tengeren, a Baltikumban, valamint Finnországról, Romániáról és Lengyelországot illetően. A birodalmi kancellárnak a korrekciók szükségességére vonatkozó megjegyzései Molotov elvtárs véleménye szerint helyesek. Úgy véli, az első szakasz — Lengyelország 84 Kirkenes kikötőváros Észak-Norvégiában, a Vranger-fjordban kijárattal a Barents-tengerre.
