Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135
V. M. MOLOTOV 1940. NOVEMBERI BERLINI TÁRGYALÁSAI 169 reggeli után a Führerrel folytatandó megbeszélésből. Schulenburg elmondja, hogy teljes mértékben elismerik a Szovjetunió finnországi jogait, és nekik nincsenek vele szemben területi követeléseik. Molotov: Ami a finn kérdés politikai oldalát illeti, kívánatos lenne, hogy Németország világosan fogalmazzon ebben a kérdésben. Amennyiben Németország úgy gondolja, hogy felül kellene vizsgálni és meg kellene változtatni a tavalyi egyezményt, szeretnénk tudni, mondja Molotov elvtárs, van-e ilyen szándéka, érvényben marad-e mindaz, amit a jegyzőkönyvünk tartalmazott, s amelyet mind Németország, mind a Szovjetunió teljes egészében teljesített, kivéve ezt az egy problémát, ami a Szovjetunió szempontjából nem megoldott. Bár elégedettek vagyunk a Finnországgal kötött békeszerződéssel,74 a dolog nem csak a békeszerződésből áll. Fontos az is, hogyan hajtják végre azt. Kettősséget tapasztalunk a finn kormány részéről. Ez a kettősség az agitáció bátorításában és az olyanféle jelszavak terjesztésében mutatkozik meg, hogy „nem finn az, aki megbékélt a (1940. március 12-i) békeszerződéssel". Ebben a helyzetben résen kell lennünk, és nem hagyatkozhatunk csak a papírra. A nagykövet kijelentéséből ő, Molotov elvtárs, azt veszi ki, hogy Németország megerősíti az egyezményt abban a vonatkozásban, hogy Finnország a Szovjetunió érdekövezetéhez tartozik. Reméli, mondja Molotov elvtárs, hogy a német kormány levonja ebből a gyakorlati következtetéseket. (A német csapatok bevonulása Finnországba nyilván azt sugallja a finn kormánynak, hogy a Szovjetunió és Németország között ezen a ponton nem megy minden simán, és — talán felesleges— indulatokat váltott ki. Ezenkívül Finnországban és Németországban is egy sor olyan politikai nyilatkozatot tettek, amelyek Németország és Finnország különleges viszonyát hangsúlyozták, és talán akaratlanul is a Szovjetunió ellen irányultak. Ez év nyarán kénytelenek voltunk a finnek értésére adni, hogy nem lesznek jók a kapcsolataink, amíg Tanner 75 áll a kormány élén. Persze nem Tanner személye volt a lényeg, akit egyébként a finnek el is távolítottak, hanem a finn kormány magatartásának az irányvonala, ami pedig nem változott. Ezért Molotov elvtárs feltételezi, hogy a német kormány levonja a gyakorlati következtetéseket, kivonja csapatait Finnországból, és véget vet a demonstratív politikai megnyilatkozásoknak. Ha ezt megtenné, megszűnne a kettősség Finnország helyzetében. Ha ez a kettősség eltűnik, a Finnországhoz fűződő viszonyunk baráti lehet, és simán mennek majd a dolgok. De nem feledjük, jelenti ki Molotov elvtárs, hogy Finnország a Szovjetunió érdekszférájába tartozik, s ezt mi természetesnek és elkerülhetetlennek tartjuk. Schulenburg kijelenti, hogy ami Molotov elvtárs által említett első pontot illeti, Németország nem kívánja megváltoztatni a titkos jegyzőkönyvet. Ami az említett csapatokat illeti, nem tudja, hogy ott vannak-e. A demonstrációkról 74 Az 1939. november végén kirobban finn-szovjet háborút lezáró békeszerződésről van szó, amelyet 1940. március 12-én irtak alá Moszkvában. Finnországnak le kellett mondania a Szovjetunió javára 40 ezer km2 területről, területének 12%-áról, zömmel termőföldekről, és bérbe kellett adnia katonai támaszpont céljára a Hangö-félszigetet. 75 Tévedés, a mérsékelt szociáldemokrata Vainö Tanner (1881-1966) 1939 novenberétől 1940. március végéig külügyminiszteri posztot töltötte be, majd a közellátási minisztériumot vezette. A miniszterelnök R'sto Ryti (1889-1956) volt.
