Századok – 2005

KRÓNIKA - Balogh Sándor (1926-2004) (Földes György) 1603

KRÓNIKA 1605 című monumentális dokumentumkötetet (2002), amelyen még súlyos betegen is fáradhatatlanul dolgozott. Végiglapozva műveinek bibliográfiáját, amely megtalálható a 70. születésnapjára készült (Izsák Lajos és Stemler Gyula által összeállított) emlékkönyvben (Vissza a történelemhez... 1996) szembetűnő, hogy milyen szívesen vállalt ismeretterjesztő feladatokat, készségesen nyilatkozott napilapoknak is, milyen szerepet vállalt a történelem megismertetésében és népszerűsítésében. Szerkesztője volt a Történelmi ismeret - történelmi tudat című kötetnek (1984). Külön ki kell emelni azt a munkát, amit a Magyar Történelmi Társulat elnökeként végzett az 1980-as években. Balogh Sándor nemcsak írta, népszerűsítette, hanem oktatta is a történelmet. Az ELTE-n egyetemi tanárként diáknemzedékeket ismertetett meg a közelmúlttal. A hetvenes-nyolcvanas években a legnépszerűbb egyetemi előadók közé tartozott. Történészek sokaságát nevelte fel vagy segítette tanácsaival pályája kezdetén. Sokaknak segített, olyanoknak is, akikről érezte, nem azonosulnak teljes mértékben nézeteivel, beállítódásával, eszméivel. Tette ezt azért, mert tehetségesnek gondolta őket, mert — ha néha dohogva is — elfogadta tanítványait olyannak, amilyenek. Ebből az alapállásból és saját életútja által meghatározottan segített előre számos olyan fiatalt, akik hozzá hasonló társadalmi körülményekből kiszakadva kerültek egyetemre és nehézségekkel küzdöttek választott szakmájuk gyakorlásában. Szigorú, de segítőkész tanár volt. Nem tartozott a könnyű emberek közé. Tudható volt, miről mit gondol, véleményét akkor is vállalta, ha nem hasznára, inkább kárára volt. Ügyet vállalt, ügyeket szolgált, ezeknek szentelte életét. A szocializmust a nemzetért szolgálta, nem önmagáért. Tudták ezt róla barátai és ellenfelei is. Balogh Sándor fiatal emberként dolgozott a pártközpontban, konfliktusai voltak. Elkerült onnan, tudóssá formálta magát, majd a nyolcvanas évek elejétől felértékelődött közéleti súlya, és ezzel együtt megnövekedtek feladatai is. Az MSZMP 1988. évi májusi pártértekezlete után a Párttörténeti Intézet igazgatója lett. Szerepet kapott a válságba jutott magyar szocializmus történetét elemző bizottságban. Jóban és rosszban egyaránt kitartott igaza, hite mellett - a becsületéért és az ügyért. így volt ez a rendszerváltás után is, mert szolgálni akarta azokat, akiket az átalakulás veszteseinek látott. Ezért vett részt az MSZMP belső küzdelmeiben és vállalt fontos politikai szerepet előbb a népi demokratikus platform megalakításában, utóbb a Magyar Szocialista Pártban, ami ekkor nem számított igazi karriernek. Ebből a pozícióból támogatta a magyar történettudomány egyik műhelyének megőrzését, a Párttörténeti Intézet Politikatörténeti Intézetté történő átalakítását, amelynek első igazgatója lett. Hosszú évekig elnöke volt a Politikatörténeti Alapítványnak, amely létrejötte óta ösztöndíjakkal, támogatásokkal, rendezvényekkel segíti a hazai történettudományi kutatást. Szólni kell arról, miként is kezelte Balogh Sándor a politika és a tudomány kapcsolatát. Műveit újraolvasva megállapítható, hogy mind tudósként, mind politikai szereplőként szerette volna a társadalmi tudatot, a közgondolkodást formálni, de kutatóként, történetíróként nem akart napi politikai célokat szolgálni, ha csak a hatalom legitimációs igényeit kielégítő évfordulós megemlékezéseket nem soroljuk a napi politika kategóriájába. Aki e tevékenységét rész-