Századok – 2005

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hagyomány; közösség művelődés. Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára (Ism.: Héjja Júlia) 1574

1574 TÖRTÉNETI IRODALOM abszolutizmushoz visszatérő udvar sajátos helyzetbe került: a katolikus egyház ismételt államegyházzá nyilvánítása és a kifejezetten erőszakos megoldások mellett az uralkodó kénytelen volt elősegíteni a józsefi időket idéző gazdasági modernizációt, s így a kapitalizmus támogatójaként saját hatalmának a sírját ásta meg. Az innsbrucki szerző Ernst Hanischra hivatkozva megjegyzi, hogy komoly érvek szólnak amellett, hogy az osztrák politikai élet a 20. században sem szabadult meg a félig feudális és abszolutista, félig viszont modern, összességében anakronisztikus berendezkedés tradícióitól. A kötet zárótanulmányában a másik szerkesztő, Harm Klueting a 19. század első évtizedeinek németországi fejleményeit teszi vizsgálata tárgyává. írása a hagyományos korszakolás iránti kételyeket szaporítja. Ugyanis az 1800-as évek első negyedében számottevő és — a felvilágosult abszolutizmussal ellentétben — valódi sikerekkel járó reformokat vezettek be a különböző fejedelemségekben. A napóleoni befolyás alá került területeken alkalom nyílott a francia polgári reformok közvetlen lemásolására, de máshol is közel egyidőben hasonló változások mentek végbe. Az egyik kulcskérdés a szekularizáció, az állam és az egyház következetes szétválasztása és a közigazgatás centralizációja volt. A másik — se tekintetben e néhány évtizeddel későbbi törekvések jelentősen túlhaladták a felvilágosult despoták igényeit — a rendi előjogokra épülő társadalom valódi átalakítása. A nemesi adómentesség eltörlése és több helyen (például Bajorországban 1807-ben) a formális közteherviselés kimondása; a céhkényszer felszámolása; a városi közösségek tradicionális autonómiájának a megvonása és a paraszti terhek rendezésének a megkezdése egyaránt a privilégiumokra épülő feudális berendezkedés egy-egy tartóoszlopát rendítették meg. A kötet színvonalas írásai ismét igazolták a téma jelentőségét: szinte egész Európára kiterjedő, összehasonlítható pillanatkép rögzítése lehetséges a 18. század második feléről, ha a felvilágosult abszolutizmust vizsgáljuk. Mindenképpen hasznos egy ilyen összevetés számos kulcskérdés pontosabb megválaszolása érdekében. A legtöbb írás közös nevezője az egyház-állam kapcsolatának a vizsgálata. Láthattuk, jellegzetes különbségek fedezhetők fel a protestáns és a katolikus többségű országok uralkodóinak egyház- és valláspolitikájában. Ugyanakkor a spanyol, a német, (de akár a magyarországi) példa is azt mutatja, hogy a sok ezzel ellentétes törekvés dacára az iga- , zán szerves oktatási reformpolitikához az egyház és az uralkodó együttműködése szükségeltetett. A kötet másik fontos eredménye a felvilágosult abszolutizmus hatásainak az összegyűjtése. A németországi és ausztriai kutatások azt vetítik előre, hogy e viszonylag rövid időszakra kiterjedő , uralkodási forma tágabb történeti kontextusba helyezése más országok esetében is termékenyítően fog hatni a 18-19. századi események és folyamatok újabb értelmezésére. 1 Ugrai János HAGYOMÁNY, KÖZÖSSÉG, MŰVELŐDÉS Tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára Szerk. Ablonczy Balázs, ifj. Bertényi Iván, Hatos Pál, Kiss Réka Budapest, BIP, 2002. 579 ο. Kivételes megtiszteltetésben volt része 2002-ben a hatvanadik születésnapját ünneplő Kósa Lászlónak. Mint a Magyar Tudományos Akadémia tagját, a néprajztudomány doktorát, a Magyar Néprajzi Társaság elnökét az etnográfia művelői A kultúra táji, térbeli változatai című jubileumi kiadvánnyal köszöntötték. A több mint négyszáz oldalon közel harminc szerző tanulmányát közlő kötet a Györffy István Néprajzi Egyesület folyóirata, a Néprajzi Látóhatár összevont számaiban (2002/1-4.) jelent meg. Mivel széles körű, interdiszciplináris érdeklődésének köszönhetően Kósa László — aki a történettudomány kandidátusa, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára is egy személyben — „a változatlanul nagy távlatú történeti kutatások" elkötelezettje, érthető, ha születésnapja alkalmából a történész szakma hasonlóképpen emlékkönyvvel tiszteleg a Professzor előtt. A fiatal történészgeneráció képviselői szerkesztette tanulmánykötet már címválasztásával is utal a kultúra és a táradalom kapcsolatát középpontba állító kósai kutatások esszenciájára. A Hagyomány, közösség, művelődés 48 Kósa-tanítvány, doktorandusz hallgató, pályatárs és barát írását — köztük négy forrásközleményt — rendez öt fejezetbe. A vaskos kiadványt a gyermekkor kisvárosi miliőjére, Gyulára, az egyetemi évekre, az egyes életsza-