Századok – 2005
BESZÁMOLÓ - Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat közgyűléséről 1551
BESZÁMOLÓ 1555 c) átmenetileg vette ellenőrzés alá a területet, hiszen jogilag csupán 1947. szeptember 15-ig, gyakorlatilag azonban 1991. június közepéig Magyarországon maradt, s a Kádár-rendszer fennmaradásának feltétele is a megszállás volt, de a megszállás megszűnt; d) nem kapcsolta az országot a maga területéhez (ami szintén tény, de pl. Kárpátalja bekebelezése már túl is ment a megszállás fogalmán). Szerencsés Károly utalt rá, hogy 1944. október 27-én a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága Magyarország megszállásának végrehajtását a 2. Ukrán Front Haditanácsára bízta, majd a harci cselekmények után a Szovjet Középső Hadseregcsoport vette át a megszálló feladatokat. A megszállás politikai-katonai szabályozását a Szövetséges Ellenőrző Bizottság végezte, ennek jogi alapját a fegyverszüneti szerződés szolgáltatta, amelynek értelmében a harcok szüneteltek, de a hadiállapot továbbra is fennállt. A szerződés értelmében: „A magyar kormány és annak szervei kötelesek a SZEB minden, a fegyverszüneti egyezményből következő utasításait teljesíteni." A SZEB teljes egészében szovjet vezetés alatt állt: „A SZEB a szovjet hadvezetés egy része, és ezért a szovjet hadvezetőség alatt működik." Vorosilov is világossá tette 1945. október 10-én: „Magyarország ellenőrzés alatt áll. Megszálló csapatok vannak itt.." A megszálló csapatok létszáma 1945 nyarán 1,5 millió fő volt, 1947 decemberétől „csak a szükséges" mértékű haderő. 1949-től „szükséges" lett még egy gépesített lövész hadosztály, egy vadász- és egy bombázóhadosztály is. 1956-ban: „szükség" lett további 13 hadosztályra. A megszállás okait az előadó négy pontban vázolta: 1) Magyarország részvétele a Szovjetunió — Szövetségesek — elleni háborúban; 2) vereség a Harmadik Birodalom szövetségeseként, szovjet biztonsági igények és birodalomépítő szándék, szovjet gazdasági igények a veszteségek ellensúlyozására. Szerencsés részletesen érvelt a mellett, hogy a megszállók a katonai érdekeiken túl a politikai és gazdasági érdekeiket is érvényesítették, mégpedig az első perctől, és nem 1947-től. Ez alatt dőlt el a magyar demokrácia sorsa is. A szovjetizálásnak és a pártállami rendszer fenntartásának is feltétele volt a szovjet megszállás. Ezt követően leszögezte: a megszállás a háborús vereségből fakadt, 1945-1947 között megfelelt a nemzetközi jognak, fegyverszünetben szabályozták győztesek és vesztesek. Ε tekintetben kimondhatjuk: „scientia locuta, causa finita". A megszállás hozhatott volna felszabadulást — mint pl. Nyugat-Európában — a demokrácia helyreállításával. Hazánkban azonban a megszállók arra használták fel hatalmukat, hogy megakadályozzák a demokrácia megteremtését. Megakadályozták, hogy „belülről" felszabaduljunk - hisz kívülről nem is lehet felszabadítani senkit. A megszállás a félelem hatalmát konzerválta, amely beleivódott minden sejtbe „nemcsak a börtönökbe, /nem csak a vallató szobákba", A megszállóknak meghosszabbított karja volt a Magyar Kommunista Párt, amelynek felelőssége máig ható politikai tényező, s ez még mindig zavarja a tudományos értékelést. Az előadó leszögezte: a magyar társadalom a második világháború után és 1956-ban is kész volt a demokráciára. A Vörös Hadsereg jelenléte tette lehetetlenné annak megvalósítását. Semmiféle „népből származó" „modern uralkodó