Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

1534 BESZÁMOLÓ 1916. decemberi budapesti koronázására. Bár éppen a szlávok számára volt hátrányos a magyarokat erősítő közjogi aktus, mégis, abban bíztak, hogy gesztusuk viszonzásra talál. Ám hiába sikerült frakkot szerezniük (a túlságosan kövér Antonín Némec kivételével), Károly nem fogadta őket, csak a Pénzügyminisztérium ablakaiból nézhették az ünnepséget (így a frakkra tulajdonképpen nem is lett volna szükségük). A következő esély az antant hadicéljainak 1917 eleji közzétételekor kínálkozott. A csehek szerettek volna uralkodói audienciát kapni, hogy ünnepélyesen kinyilvánítsák: őket nem kell felszabadítani. Stránsky azonban ügyetlen történelmi példát választott a csehek 1866-os lojális helytállásával, hiszen mindez értelmezhető volt úgy is, hogy bezzeg a magyarok, a Klapka-légió akkor a dinasztia ellen volt, és kellemetlen volt az akkori németellenes harcra utalni. így Czernin ezt a kísérletet is elutasította, aminek a legjobban az emigráció és Benes örült. Károly csak azt jelentette ki, hogy „Jóakaratú és igazságos uralkodó akarok lenni, szeretem a cseheket." A cseh királlyá koronázást még 1917 tavaszán is felvetették a csehek, de Clam-Martinic osztrák miniszterelnök ellenezte. A lojalitási gesztusok közé tartozott a morva Landtag képviselőinek schönbrunni fogadása is, melyet egy cseh festő meg is festett. Szerencsére a történelem gyorsabb volt a festőnél, így 1918 őszére éppen a fejeket nem sikerült megfestenie, így az ekkorra Habsburg-ellenes és függetlenségi vezetőknek nem kellett szembenézniük korábbi önmagukkal. Ekkorra már a cseh politika leszámolt az évszázados habsburgiánus iránnyal, és a független csehszlovák állam megteremtésén fáradoztak. Ezután a szlovák Jozef Hal'ko pozsonyi teológus-tanár olvasta fel Miroslav Michelával, a pozsonyi Történettudományi Intézet munkatársával közösen készített, Habsburg Károly és a szlovákkérdés 1916-1921 c. tanulmányát. Hal'ko bevezetőjében elmondta, hogy a szlovák nemzeti mozgalomban a világháború előtt a szlovákkérdés megoldásának négy módozata kristályosodott ki: a csehbarát, az oroszbarát, a magyarbarát és a németbarát irányzat. Utóbbival kapcsolatban Hal'ko fontosnak tartotta kiemelni a Ferenc Ferdinánd közelében működő ún. Belvedere-kör terveit, hiszen a trónörököst sokan a szlovákok védnökének is tekintették - nem alaptalanul, hiszen a Monarchia átalakítására vonatkozó terveiben a szlovák autonómia bevezetése is szerepelt. Egy levéltári forrás szerint Ferenc Ferdinánd trónra lépését követően azonnal be akarta vezetni az új közigazgatási beosztást és az új választójogot. Ε Nagy-Ausztria terv alapgondolata az volt, hogy a Monarchia a föderalizmus jegyében úgy erősítse meg önmagát, hogy Magyarországon csökkentse a magyarok hatalmát és növelje a nem magyar nemzetiségek politikai részvételét. Összesen 15 területi egység kialakítását vették tervbe, ezek sorában szerepelt Szlovákia is, amelyet a központi kormánynál két miniszter képviselt volna. Ekkoriban még a szlovákok számára is ez tűnt az elérhető maximumnak, vagyis hogy Szlovákia a föderációnak egyenjogú tagja legyen. 1907-től a Belvedere-körhöz tartozott Milan Hodza is, aki később elmondta Kurt Schuschnigg osztrák kancellárnak, hogy akár a pokolba is követte volna a trónörököst. Ferenc Ferdinánd, majd Ferenc József halála után azonban az általános várakozás az volt, hogy a Monarchia fóderalista átalakításának reményei is