Századok – 2005

BESZÁMOLÓ - (In)divisibiliter ac (in)separabiliter. IV (Habsburg) Károly; az I. világháború és a soknemzetiségű Monarchia felbomlása. Nemzetközi konferencia Rómában; 2004. november 25-26-án (ifj. Bertényi Iván-Zeidler Miklós) 1515

BESZÁMOLÓ 1525 az oroszok kiválása után egyre kevésbé érezték magukénak a háborút. Höbelt kiemelte a szudétanémetek egyik vezetője, a znaimi Oskar Teufel véleményét: a fiatal képviselő eleinte Csehország etnikai körzetekre való felosztását követel­te, majd 1918. október elején részt vett a Német Függetlenségi Párt megalakí­tásában. Úgy vélekedett, hogy a nemzeti elvű autonómia a szlávoknak kedvez a birodalom déli részén, de északon, azaz Csehországban a németeknek, ezért tá­mogatta Károly császár manifesztumát, és az 192l-es restaurációs kísérletek idején is a legitimisták mellett foglalt állást, ellentétben a szudétanémet hagyo­mányokat sokban folytató ausztriai Grossdeutsche Partei (Nagynémet Párt) többségével, mely ugyan csak hosszabb távra tervezhette az Anschlusst, de ad­dig is ellenzett minden akadályozó tényezőt, így a Habsburg-restaurációt is. A konferencia első délelőttjének zárásaként hosszas és tartalmas vita ala­kult ki. Walter Lukan professzor megjegyezte, hogy mivel 1911 óta a cseh szoci­áldemokrata párt különvált, a szocialista pártok stockholmi tanácskozására ki­utazott osztrák politikusok a cseheket nem képviselték. Ez volt a magyarázata Czernin külügyminiszter támogatásának is. Marin válaszában elismerte Lukan igazát, de úgy vélte, a lényeg a külügyminiszter számára az volt, hogy a delegá­ció a külföld felé legyen reprezentatív. Richard Bösel kérdésére Höbelt a szudétanémetekről azt mondta, hogy a magyar-szlovák viszonyban gyakran az utóbbiak mellett álltak és a magyarok­tól féltették a cipszereket is, de általában nem nagyon avatkoztak a magyaror­szági ügyekbe. Rumpler a vita során kijelentette, hogy Károlyt leginkább az akadályozta meg tervei végrehajtásában, hogy Tisza nyomására nagyon hamar magyar ki­rállyá koronáztatta magát, mivel ezzel a birodalom belső reformjának lehetősé­ge magyar vonatkozásban gyakorlatilag lehetetlenné vált. (Ezzel kapcsolatban azonban utalnánk arra, hogy az uralkodónak eleve szűk volt a mozgástere és ha — mint Rumpler előadásában is utalt rá — tudnia kellett, hogy a béke és a bel­ső reform egyszerre nem lehetséges, fontossági sorrendet kellett felállítania. Ha pedig a békét választotta, akkor a belső reformok elodázásával kellett ehhez támogatottságot keresnie, márpedig a magyarok lojalitására a Monarchia fenn­tartásában a magyarok számára kedvező dualizmus miatt számíthatott.) Höbelt utalt Renner kijelentésére, hogy ők tulajdonképpen nem is akartak annyi szocia­lizmust (azaz az állam szerepnek olyan mértékű megnövelését), mint amire Ká­roly uralkodása alatt sor került a világháború miatt. Ján Galandauer prágai professzor felhívta a figyelmet a deutschböhm kife­jezés differenciálatlanságára. Miközben a peremvidéki szudétanémetek hajlottak a nagynémet tendenciákra (Kramár szerint minden szudétanémet szabó azt hi­szi, hogy ő nyert Sedannál), addig a Csehország belső területein elsősorban váro­sokban élő német lakosság dinasztiahű volt, sokkal vagyonosabb és igen nagy arányban zsidó vallású. Prága és Reichenberg, a szudétanémet központ között volt tehát bizonyos társadalmi ellentét, így amikor felmerült, hogy a prágai né­met egyetemet az egyre inkább csehesedő városból költöztessék a német perem­vidékre, Reichenbergbe vagy Aussigba, ez a terv hamar meghiúsult. Délután először a Bécsben dolgozó olasz kutató, Gualtiero Boaglio lépett fel „Itt fenn az élet s a harc fantasztikus formát ölt" - a háborús propaganda narratív

Next

/
Oldalképek
Tartalom