Századok – 2005
MŰHELY - Miroslav Michela: A Rothermere-akció visszhangja Csehszlovákiában 1927-1928-ban 1497
A ROTHERMERE-AKCIÓ VISSZHANGJA CSEHSZLOVÁKIÁBAN 1927-1928-BAN 1501 Rothermere versus Benes - A csehszlovák kormány hivatalos álláspontja Csehszlovákiában hamar felfigyeltek Rothermere cikkére és annak erőteljes magyarországi visszhangjára. Úgy ítélték meg, hogy a cikk elsősorban Csehszlovákia ellen irányul, és felismerték, hogy az több szempontból is nehézséget jelent az ország számára. Ezek között az első helyre kívánkozik, hogy a nagy számú magyar kisebbség képviselői nem voltak elégedettek kisebbségi helyzetükkel, és a történelmi Magyarország felbomlása óta eltelt kilenc évet csupán átmeneti időszaknak tekintették. Továbbá Csehszlovákiának a kisantant másik két államával ellentétben gyakran felrótták, hogy mesterséges államalakulat volt, közös történelmi tradíciók nélkül. Ez szintén gyengítette az állam bel-és külpolitikai stabilitását. A köztársaság nemzetei közötti viszonyok rendezetlenségére markáns példát szolgáltatott a feszültségektől egyáltalán nem mentes cseh-szlovák viszony is. Az, a tény, hogy a déli államhatár mentén többnyire homogén magyar településterület húzódott, különféle politikai kombinációk táptalajává vált, ami tovább gyengítette a köztársaság politikai elitjének a magyar kisebbség iránti bizalmát. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a magyarországi propaganda folyamatosan hangoztatta, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbséget a bolsevizmus veszélye fenyegeti. Több csehszlovák politikus szerint ugyanakkor bizonyos gazdasági érdekek is hajtóerőt adtak a Rothermere-kampánynak. Ebben a helyzetben a londoni csehszlovák követ, Ján Masaryk azt javasolta Edvard Benes külügyminiszternek, hogy a hivatalos körök ne reagáljanak Rothermere sajtókampányára. így aztán Benesnek a revíziós kísérletek ellen hamarjában elkészített memoranduma nem is látott napvilágot.1 2 A csehszlovák sajtó sem reagált érdemben, mindössze néhány informatív jellegű írás jelent meg Rothermere cikkéről, hiszen az országnak nem állt érdekében, hogy a téma napirendre kerüljön, netán a köztársaság életében valamilyen zavart okozzon. Prága ezért inkább várakozó álláspontra helyezkedett. Ezzel ellentétben a magyar kisebbségi sajtó, amely saját érdekeinek védelmét látta a lord akciójában, azonnal reagált.1 3 A csehszlovák parlamentben az ellenzéki Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, Szüllő Géza nyilvánosan is köszönetet mondott Rothermere lordnak kezdeményezéséért. Július l-jén pedig üdvözlő táviratot küldött neki, amelyben a szlovákiai magyarság nevében köszönetet mondott bátor tettéért.1 4 Hasonló álláspontra helyezkedett a Szent-Ivány József vezette Magyar Nemzeti Párt is, amely nemrég még a csehszlovák kormánnyal való együttműködéssel próbálkozott.1 5 folytatott beszélgetéséről (Lugano, 1928. december 13.). IET. IV köt. 148/b sz.; Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921-1931. Századok, 1990. 5-6. sz. 595-597. 12 Masaryk távirata Benesnek, 1927. jún. 25. AMZV III. Sekce, 635. dob. 13 Prágai Magyar Hírlap, 1927. jún. 22. 1. 14 Tésnopisecká správa zo 90. schödze Národního shromázdení Republiky Ceskoslovenské. (A csehszlovák parlament képviselőháza 90. ülésének jegyzőkönyve - a továbbiakban: NS RCS, 90.) 1927. jún. 27. (www.psp.cz); Prágai Magyar Hírlap, 1927. júl. 1. 2.; Slovensko... i. m. 54-55. 15 Trianontól Rothermereig. I. m. 91-92. Szentiványi aktivizmusáról lásd: Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Galánta-Dunaszerdahely, Fórum Intézet-Lilium Aurum, 2002. 138-152. Angyal rámutat arra, hogy az aktivista kísérlet részben a Rothermere-akció miatt bukott meg.
