Századok – 2005

MŰHELY - Tóth Andrej: A Huszár-kormány meghívása a párizsi békekonferenciára (1919. december - 1920. január) 1477

1492 TÓTH ANDREJ kekonferenciára — mégpedig anélkül, hogy előzetes kéréseinek teljesítését a delegáció kiutazásának feltételévé tette volna —, hanem egyhangúlag döntött a békedelegáció elnökének és főmegbízottainak személyéről (e tisztségekbe im­már hivatalosan is Apponyi és a már említett politikusok kerültek), valamint a küldöttség végleges összetételéről is a négy nappal korábbi miniszteri értekez let határozata és a külügyminiszter által előterjesztett lista alapján.8 6 A minisz­tertanács támogatta Huszár azon javaslatát is, hogy a békedelegációban kapjon helyet minden kormánypárt, azaz a „koncentrációban" képviselt minden politi­kai párt egy-egy küldötte, amit az értekezlet már szintén korábban jóváha­gyott.8 7 A párizsi békekonferenciához intézett újabb jegyzéket tehát Apponyi ja­vaslata alapján fogalmazták meg és küldték el Párizsba. A kormány közölte, hogy „minden lehetőt el fog követni, hogy kiküldöttei azonnal, az ünnepek után Neuillybe kiutazhassanak", egyúttal kifejezte reményét, hogy addigra az LT teljesíti a magyar kormány kérését mind a románok által megszállt magyar te­rületek kiürítése, mind pedig a kért bizottságoknak a szóban forgó területekre való kiküldése tárgyában. A jegyzék végül összefoglalta a kormánynak e két ké­relem teljesítéséhez fűzött elvárásait, illetve kitért azokra a megfontolásokra, amelyek alapján a kéréseket a békekonferencia elé terjesztették. „Csakis e ké­rések teljesítése tudná megnyugtatni a kedélyeket, amelyek az idegen megszál­lás okozta tragikus események folytán mindinkább fel vannak izgatva" - állapí­totta meg a jegyzék.88 A békekonferenciára való meghívás ügyében folytatott tárgyalások végére a december 29-i kormányülés tett pontot. Tény azonban, hogy a magyar kor­mány már december közepén rászánta magát, hogy elfogadja kötelezettségét és részt vegyen a béketárgyalásokon. Mint ahogyan azt Huszár és Horthynak idé­zett álláspontja is mutatta, a kormánynak nem állt érdekében, hogy a békedele­gáció kiküldését tovább halassza.8 9 Ezt nem csupán a békedelegáció összeállítá-86 Uo. 18. A kormányülés jegyzőkönyve megint csak nem ismerteti a szélesebb körű delegáció összetételének jóváhagyott listáját. A külügyminiszter által előterjesztett névsorba — Apponyi javas­latára — felvették Ottlik Iván földművelési ex-államtitkárt (mind főmegbízottat), valamint Emich Gusztáv kereskedelmi államtitkárt is - saját miniszterének, Heinrich Ferencnek a javaslatára. L. uo. 17-18. Kettejük kinevezését a kormány december 23-i ülésén megerősítették. L. az ülés jegyző­könyvét. MOL, Κ 27, 124. dob. 48-49. 87 L. uo. 17. A bővebb békedelegációba bekerült Wein Dezső (Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja), Giesswein Sándor (Keresztényszocialista Párt), Czakó J. István (Országos Kisgazda és Föld­műves Párt), Jankovich Béla (Nemzeti Középpárt), Charmant Oszkár (Nemzeti Demokrata Párt), Lovászy Márton (Függetlenségi és 48-as Párt). L. MBT. I. köt. XIX. 88 Az LT-hez intézett 1919. december 13-ai válasz szövegét közli: PDFRH. I. köt. 53. sz. A táv­irat egyes részeinek magyar fordítását 1. MBT. I. köt. XVII. 89 Jóllehet, a kormány csak két hét múlva döntött véglegesen a delegátusok kiutazásáról, már december közepén hozzákezdtek a magyar békedelegáció különvonatának összeállításához. Erről ta­núskodik a Nemzetközi Hálókocsi Társaságnak a MAV Igazgatóságához intézett december 15-i leve­le, amely különvonatot kér a magyar delegáció részére. L. MOL, MAV Igazgatósága, Altalános iratok (Z 1525), 1398. köt. Különvonat. A megrendelést valószínűleg a Külügyminisztérium vagy a Bé­ke-előkészítő Iroda kezdeményezhette, ami a minisztertanács december 12-i ülésének eredménye­ként történhetett. (Az irat, amely a MAV-nál 206511. ügyszámot kapott, sajnos nem maradt fenn, ill. a MAV később selejtezte, ahogyan erről a MAV Igazgatóságához érkezett beadványok nyilvántartó­könyve tanúskodik. L. uo. Irattári nyilvántartókönyvek. 189. köt. 1919. V)

Next

/
Oldalképek
Tartalom