Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
SZOCIÁLPOLITIKA AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1471 kellett bérlők és bérbeadók ügyeiben dönteniük. Ε testületbe a két oldal delegált tagokat. A szociáldemokraták jelenlétét a Bérlők Egyesülete biztosította, amely a párt befolyása alatt álló szervezet volt. A legtöbb budapesti kerületben könnyen azonosíthatóak a lakbérbizottságokban az — általában nem a mozgalom élvonalához tartozó — szociáldemokrata káderek.58 A lakbérbizottságok mellett a szociáldemokraták helyet kaptak a lakáskérdés hosszú távú megoldására hivatott testületekben is. 1917-ben jött létre a Lakásügyi Állandó Bizottság, egy hatvantagú testület, amelyben az összes építőanyag-érdekeltségek képviselői, építési vállalkozók, bankok delegáltjai és a kormányzat képviselői mellett az Építőmunkás Szakszervezet részéről Garbai Sándor is részt vett. A következő évben e testület élére egy operatívabbnak szánt négyfős bizottságot állítottak, amelyben Garbai szintén helyet kapott a GyOSz reprezentánsa, egy építész, valamint Lukács József bankigazgató mellett. Ε bizottságok a lakásépítés előmozdításában persze alig tudtak valamit felmutatni a háború alatt. Helyet kaptak a szociáldemokraták képviselői számos további testületben a Népruházati Bizottságtól kezdve az Országos Munkaközvetítési Tanácsig.5 9 A háború során a szociáldemokraták által megszerzett pozíciók közül — a panaszbizottságokon kívül — bizonyára az ÁFSz által elértek voltak a legértékesebbek. A háború végére e szövetkezet tagsága már 150 ezer fő körüljárt. A háború folyamán a nyereségből a szövetkezet nemcsak kifizette korábbi adósságait, hanem karácsonyi ajándékokat adott rászoruló tagjainak, folyósította a vásárlási visszatérítéseket és emellett számos beruházást is végrehajtott. A szövetkezet ekkor már nem csupán kiskereskedelmi áruelosztást végzett, amire eredetileg létrejött, hanem — nem tudván ellenállni a kínálkozó üzleti lehetőségeknek — nagykereskedést is folytatott. Számos gyár — többek között a Weiss Manfred — munkásai ellátásához a szövetkezetnél szerezte be az árut, de a szövetkezet a hadiszállításokba is bekapcsolódott. A háború alatt kibővített húsüzeméből többet szállítottak a hadseregnek, mint amennyit fiókhálózatukon keresztül értékesítettek. A szövetkezet sütödét is létrehozott, felújította vegyi gyárát, volt továbbá káposztasavanyítója és zöldségüzeme, pincészete Budafokon, tüzelőanyag-telepe és textilosztálya, valamint saját céljaira garázsa meg asztalos- és szerelőműhelye. Emellett részt vett számos új vállalat alapítá-58 BFL, IV 1407/b, 620/17. doboz, 121846/1917. nov. 20. A budapesti lakáshivatal elnöke, Dr. Szabó Imre előterjesztése a kerületi lakáshivatalok elnökeiről és a bizottság tagjairól. A hivatalok elnöke rendszerint tekintélyes nyugdíjas korú jogász, leggyakrabban pl. ny. curiai bíró volt, de akadt ezredes ny. hadbíró, ny. jogügyi igazgató is közöttük. A bizottsági tagok kerületenként a háztulajdonosok és a lakók csoportjára osztva vannak megadva. A lakbérbizottságok szociáldemokrata tagja volt például: Weishaus Aladár, Migrai József, Vágó Béla, Göndör Ferenc újságíró, de részt vett a bizottságokban Supka Géza, vagy Komor Marcell építész is. Láthatólag törekedtek arra, hogy a bizottságok minden társadalmi réteg képviselőjét magukba foglalják. 59 Előbbi a ruhaneműk elosztását, utóbbi a megszervezett hatósági munkaközvetítést felügyelte. A 83.840/1917. sz. Κ. M. rendelettel felállított Országos Munkaközvetítő Tanács elnöke Gaál Jenő közgazdász, egyetemi tanár, főrendiházi tag lett, alelnöke pedig Jászai Samu, a Szakszervezeti Tanács vezetője. A kérdés szakértői — Heller Farkas, Ferenczi Imre — mellett az ipari és mezőgazdasági munkaadók, valamint a munkavállalók képviselői kerültek be a tanácsba. L. Munkásügyi Szemle 1918. ápr. 15. (7-8. sz.) 198.
