Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
SZOCIÁLPOLITIKA AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1467 A panaszbizottsági rendelet kiadása utáni időben a szakszervezetek taglétszáma valóban gyarapodásnak indult. A háború kezdetén az addigi létszám jelentősen csökkent, részben a katonai behívások folytán, részben mert a munkások egy része elhagyta a szakszervezeteket. 1916-tól azonban újra növekedésnek indult a taglétszám, s ez hamarosan rohamossá vált. A Vasas Szakszervezet tagsága az 1916 végi 20 695-ről 80 934-re nőtt 1917 folyamán, amit a szakszervezet maga is a „májusi események" (Tisza bukása és a szociáldemokratákra partnerként tekintő Esterházy-kormány megalakulása) és a panaszbizottsági rendelet hatásának tudtak be.42 A munkásságra vonatkozó rendelkezések sorából nemcsak a panaszbizottsági rendeletek köthetők a Tisza kormányhoz. A lakásügyekbe való kormányzati beavatkozás, amely már 1914 augusztusában elkezdődött, szintén fontos eleme volt a kormány háborús szociálpolitikájának. Először a hadbavonultak kaptak fizetési moratóriumot — már az 1914. augusztusi házbérnegyedre is —, majd ennek nyomán fokozatosan kiterjedt a lakásügyre vonatkozó jogi szabályozás. Mivel nem lehetett megengedni, hogy a bevonultak miatt elszenvedett veszteséget a háziurak az otthon maradt bérlőkön próbálják meg behozni, ezért 1916-ban rendeleti úton általában is korlátozták a lakbérek emelését és a felmondásokat is.4 3 Ε rendelkezéseket szociáldemokrata oldalról is méltányolták, s a lakásrendeletet minősítették az egyetlen tisztességes háborús rendeletnek.44 A közellátás kérdése is azok közé tartozott, amelyek megfelelő kezelése révén már a Tisza-kormány is igyekezett biztosítani a munkásság lojális magatartását. Az 1915-ös tapasztalatokon okulva, amikor is a legfontosabb közélelmezési cikkek esetében nem tudták pontosan áttekinteni a szükségleteket és az· elfogyasztott mennyiségeket, mert a törvényhatóságokon kívül számos más intézmény — többek között nagyvállalatok — is jogot kapott élelmiszer felvásárlására, 1916-ban eredetileg kizárólag a törvényhatóságokon keresztül próbálták meg a lakosság szervezett ellátását megoldani.4 5 1916 nyarán azonban a 42 A Vasas szakszervezet elnöksége által a Vasas Központi Vezetőségnek készített kivonatos évi jelentés. PIL, 672. f., 96. ő. e. 43 A háborús lakáspolitikára 1. Borsos Endre: A magyar lakásügy a háború kezdetétől. Budapest, Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, 1929.; Bódy Zsombor: Kislakás, társasház, családi ház. Lakásépítkezés és az otthon ideáljának változása Budapesten az első világháború körül. Századvég 2004. 4. sz. 27-57. 44 Propper Sándor kijelentése a szakszervezeti kongresszuson (1917. aug. 19.). PIL, A magyarországi szakszervezetek VII. kongresszusának jegyzőkönyve (761. f.), Magyarországi Szakszervezeti Tanács, 7. ő. e. 45 A rendelet szerint mindenki csak saját törvényhatósága területén vásárolhatott gabonát és természetesen csak meghatározott mennyiségben. Sokan úgy vélték, hogy ez hátrányos a fővárosra nézve, hiszen ott nem termett gabonaféle. Budapest teljes ellátását a Haditermény Rt-n és a fővárosi liszthivatalon keresztül — utóbbi más alapélelmiszerek jegyre történő kiosztását is bonyolította — kívánták megoldani. Thirring Gusztáv, a liszthivatal vezetője elvileg helyesnek tartotta ezt a rendszert — szemben a Népszavával, de a Magyar Gyáripar gyakran hangoztatott nézetével is (Magyar Gyáripar 1916. szeptember. (14-15. sz.) 1-2. és 7-8., október. (16-17.) sz. 3.) — és csupán azt kifogásolta, hogy az egységes elosztást maga a kormány is megbontja, amikor engedélyt ad minisztériumoknak és nagyvállalatoknak arra, hogy saját személyzetükről maguk gondoskodjanak. L. Thirring Gusztáv jelentése a fővárosi tanácsnak (1916. ápr. 3.). Budapest Főváros Levéltára (BFL), Fővárosi Tanács Ügyosztályai (IV 1107), Β 3550. dob.
