Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Bódy Zsombor: Szociálpolitika és szociáldemokrácia Magyarországon az I. világháború idején 1457
SZOCIÁLPOLITIKA AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 1461 a munkaügyekbe katasztrofális következményekkel járt, s úgy vélték, hogy e kérdéseknek a Kereskedelmi Minisztérium kezében kellett volna maradniuk,19 amely az ilyen ügyeket — persze egészen más keretek között — a háború előtt is intézte, és ahol a munkaadói érdekképviseleteknek nyilván régi összeköttetéseik voltak. Tény, hogy sem a közös Hadügyminisztérium, sem a HM nem volt azzal vádolható, hogy a háború folyamán munkásellenes felfogással avatkozott volna bele a munkaviszonyokba. A közös Hadügyminisztérium több alaklommal érdeklődött a HM-nél olyan magyarországi sztrájkokról vagy munkás-mozgolódásokról, amelyek tudomására jutottak (például az elkészült fegyverszállítmányokat átvevő bizottság révén). A HM ilyen esetekben vizsgálatot folytatott, és általában óvatos magatartást tartott szükségesnek, mint általában más esetekben is. Egy a Schlick-Nicholson gyárban lezajlott másfél órás sztrájk után például attól tartottak, hogy a munkások militarizálása, azaz katonai fegyelem alá vonása kontraproduktiv volna, s ez volt az üzem katonai vezetőjének véleménye is. A HM a munkások katonai osztagokba való szervezését általában is megfontoltan kezelte. Kidolgozták az általános irányelveket, hogy ha szükséges, a végső esetben, miként kell végrehajtani a munkásosztagok megszervezését — amelyekben a munkások közvetlen katonai ellenőrzés alatt dolgoztak —, hangsúlyozva, hogy a parancsnok semmiképpen sem keveredhet bérvitákban a cégvezetés oldalára, a vállalatoknak pedig mindenképpen biztosítaniuk kell a katonai fegyelem alá vont munkások élelmiszerrel való ellátását.20 A cégvezetésekkel szembeni bizalmatlanság nem volt idegen a Monarchia katonai vezető köreitől. Egy Weisz Manfréd-gyári sztrájkkal kapcsolatban például a közös Hadügyminisztérium kétkedve adta elő a gyár vezetésének azt az érvelését, hogy a szabad egyezkedésen alapuló kiegyensúlyozott munkaviszonyokat a katonai hatóságok rendeletei bontották volna meg, s az üzem kincstári kezelésbe vételét is felvetette, ami egyébként a HM számára nyilvánvalóan nem jött komolyan szóba.21 Mindenesetre jelzi ez egyfajta „hadi szocializmus" szellemének meglétét a Monarchia katonai vezető köreiben, ami a porosz vezérkartól sem állt távol. A katonai hatóságok sokszor mutatkoztak a polgári hatóságoknál és a munkaadóknál megértőbbnek a munkások követeléseivel kapcsolatban. Talán ez magyarázza, hogy maguk a szakszervezetek is katona elnöklését kívánták a panaszbizottságokban. Különösen munkásbarátnak mutatkozott Szurmay Sándor honvédelmi miniszter, aki 1917 októberében egy, az üzemeket végiglátogató, tábornoki vezetés alatt álló munkásjóléti bizottság felállítását javasolta, amely a különféle panaszokat kivizsgálná és az ügyekben döntene. 2 2 Ugyancsak 19 Ez a vélekedés megjelenik Szterényi és Ladányi idézett munkájában, de egykorúan is megfogalmazódott. L. 21. Íj. 20 A közös Hadügyminisztérium 1916. dec. 22-én kelt levelében (HIL, I. 28. HM, 1916. 4/a. ein., 473. dob.) ugyanakkor arra is figyelmeztette a HM-et, hogy a katonai munkásosztagokat nem lehet az üzem területén kívül felhasználni. 21 A közös Hadügyminisztérium levele a HM-hez (1916. márc. 10.). HIL, I. 28. HM, Hadfelügyeleti Bizottság 1916. 416. dob. 22 A bizottság feladata a bérkérdéseken túl a munkabiztonsági kérdések vizsgálata, a vállalatok által nyújtott élelmiszerellátással kapcsolatos panaszok elintézése és a munkaidő szabályozása lett volna, ami összességében a sztrájkok megelőzését szolgálta volna. Ezekkel kapcsolatban végső eszközként persze a katonai erő alkalmazásával is számoltak, de ennek — szögezték le — az utolsó eszköznek kell lennie és nem szabad alkalmazni akkor, ha a munkások követelései jogosak. A honvédéi-
