Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427
PÉCS ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1890-1910 KÖZÖTT 1453 év szoba hálóf. elősz. konyha kamra cseléd. fürdősz. 1900. Pécs szám 18680 143 1242 10240 4656 648 215 1900. Pécs 100-ra jut 155 1,18 10,27 84,71 38,52 5,36 1.77 1900. átlag Bp. nélkül 166 1,07 11,96 81,12 47,10 4,65 1,70 1900. hely 19. 11. 17. 16. 20. 7. 11. 1910. Pécs szám 21420 112 1385 11124 5515 738 355 1910. Pécs 100-ra jut 154 0,81 10,02 80,48 39,90 5,33 2,56 1910. átlag Bp. nélkül 159 0,74 13,91 85,98 44,26 5,09 4,19 1910. hely 20. 10. 21. 23. 16. 10. 16. 1890-ban az egy lakásra eső helyiségek száma Pécsett a thj. városok átlaga alatt maradt, és azok sorrendjében a sereghajtók közé tartozott. Meglepő, hogy 1890-1900 között inkább visszaesés, mint fejlődés figyelhető meg mind a szobák, mind a konyhák száz lakásra jutó számát tekintve. Ezeknél a helyiségeknél az 1890-es átlagok még az 1910-es népszámlálás adatainál is magasabbak. Ha hihetünk a számoknak, akkor a jelenségre az egyetlen magyarázatot a szoba-konyhás, sőt konyha nélküli munkáslakásoknak a „polgári" lakásépítésnél is nagyobb dinamikája adhatja. Pécsett a száz lakásra jutó szobák és konyhák száma az átlagnál kevésbé csökkent. A száz lakásra jutó előszobák számának hatalmas mértékű emelkedése és a hálófülkéknek az átlagossal szembeni növekedése a lakáskultúra változásának megkésett követéséről árulkodik. Pécs a városok sorában 1900-ra a középmezőnybe küzdötte fel magát. Ekkor a legtöbb szobát az ország nyugati városaiban — Pozsonyban, Sopronban és Győrött — számolták. Az alföldi thj. városok — Kecskemét, Szeged, Hódmezővásárhely — lakásainak alacsony szobaszáma a már említett tanyai gazdálkodás kétlakiságával van összefüggésben. A szobák nagyságát és belmagasságát Pécsett az építési szabályrendelet rögzítette.7 6 A szolgálati, reprezentációs és magánszférára osztható polgári lakás egymásba nyíló szobáinak funkciója nem az építésztől, hanem a lakóktól függött. A szobák általában magasak, nagy [ méretűek, de nem elég világosak, bútorokkal telezsúfoltak és nehezen fűthetők voltak.7 7 * Az előszobák száma a fővárosban volt a legnagyobb. Itt épült a legtöbb nagypolgári otthon, melyekhez néha két előszoba is tartozott. Az előszobák nagy száma nagyobb lakásra és jobb lakókörülményekre utal, így a legnagyobb arányban ugyanazokban a városokban fordult elő, ahol a szobák száma is magas volt. Ez alól kivétel Selmec- és Bélabánya, ahol a negyedik legkisebb szobaszámhoz a negyedik legtöbb előszoba tartozott. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a természetes világítás és szellőzés nélküli, sokajtós, csak átjárás céljára szolgáló előszobák egy része valójában a bérház tervezési hibáinak elleplezésére szolgált. A hálófülke általában a nappalitól függönnyel elválasztott alkóv volt, ami a német biedermeier lakásideál átvételével terjedt el hazánkban. A külföldi mintát a magyar igényekhez igazító, az 1870-es évektől megjelenő hazai lakbe-76 BML, IV 1418. 60. sz. 77 Hanák Péter: Bevezetés. In: Polgári lakáskultúra a századfordulón. Összeáll, és bev. Hanák Péter. Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 1992. 8.
