Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építéstörténete 1890-1910 között. Statisztikai elemzés 1427
1428 PILKHOFFER MÓNIKA kőből és téglából épült lakóházak nyers számadatai szerint, hiszen a településeket ebben a kategóriában csak arányaik alapján lehetne összehasonlítani, ami pedig függ az összes lakóház számától. Ugyanez a helyzet a burkolt útfelület vagy a gázfogyasztás nagyságával, a színházi férőhelyek számával és több más tényezővel is. Vannak olyan faktorok, ahol a városok hátsó mezőnyében elfoglalt hely éppen nem lemaradást, hanem az átlagosnál jobb helyzetet takar, mint például az 1000 lakosra eső halálozások esetében. Végül a 64 tényező nem a városiasság legfőbb fokmérőit jelzi, hanem csupán azt az adathalmazt, ami Thirring munkájának köszönhetően rendelkezésre állt. Az épületállományuk alapján vizsgált thj. városok és Pécs értékeinek az összevetésével nem egy új városhierarchia felállítása volt a célunk, mert a jogi városfogalom és az urbanizáció között nem tapasztalható egyértelmű összefüggés. így például a rendezett tanácsú Szombathely mutatói Éhen Gyula polgármester és a városi mérnökök céltudatos városfejlesztésének köszönhetően valószínűleg sok thj. várost előznének meg a vizsgált kategóriákban. Az összehasonlítás csupán viszonyítási alapot jelentett Pécs eredményeinek értékeléséhez, a táji-területi hasonlóságok és különbségek megállapításához. Annak ellenére, hogy már a népszámlálásokról szóló 1869:111. tc. 2. §-a elrendelte, hogy az adatgyűjtés során a lakhelyeket is össze kell írni, elemzésünkhöz mégis csak az 1890-1910 közötti adatokat használtuk fel elsősorban. Egyrészt azért, mert a korábbi statisztikák meglehetősen hiányosak, másrészt pedig a városi épületállományban a legnagyobb változások éppen a századforduló éveiben következtek be. A legrészletesebb adatsor az 1890-es állapotról jelent meg, amikor egy külön kötetet szenteltek az épületstatisztikának. Ebből nemcsak a lakóépületek számáról, a tűz- és vízkár elleni biztosítás szempontjából is egyre fontosabbá váló falazatuk és tetőzetük anyagáról, de a többi épület rendeltetéséről és tulajdonosáról is képet kapunk. A következő népszámlálások a nem lakás céljára szolgáló épületekre nem tértek ki. Szerencsére Thirring munkája pont az 1900-1910 közötti időszakra szolgáltat információkat. Felmerülhet a kérdés, hogy össze lehet-e hasonlítani két különböző forrás adatsorait. Vannak olyan kategóriák, melyeket egész biztosan nem. 1890-ben például azt írták össze, hogy a lakások hányadik emeleten helyezkednek el, míg 1900-ban azt, hány emeletesek a lakóépületek. Néhol a lakóházak számában sem egyezik meg pontosan Thirring korábbi évekről közölt adatsora a népszámlálás eredményeivel. Az eltérésnek mégsem tulajdonítottunk nagy jelentőséget, mert ha csak a népszámlálási adatokat tudtuk volna használni, ott is számottevő különbségekhez vezetett az, hogy a tízévenként változó felvételi utasításokban hogyan értelmezték, hova sorolták az egyes épülettípusokat. A népszámlálás kiegészítését képező lakásösszeírásokat ezért már a készítők szerint sem lehetett megbízhatónak tekinteni, nekünk pedig — mivel jobb forrás nem áll rendelkezésünkre — forráskritikával szabad csak kezelnünk. Pécs a századfordulón Pécs a századfordulón gyorsan fejlődő középváros, a dél-dunántúli régió versenytárs nélküli, sokfunkciós központja volt. Lakossága húsz év alatt jelen-