Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
1422 KOVÁCS GÁBOR: A magyar megszálló csapatok visszavonását — amint az várható volt — Szombathelyinek nem sikerül elérnie. Amikor a magyar vezérkari főnök arról beszélt, hogy a — Megszálló Erőkből átkeresztelt — 2. magyar hadsereg visszavételénél nagyon szükséges lenne a VIII. hadtest csatlakozása a VII. hadtesthez, hogy az egész magyar hadsereg természetes összeköttetési vonalára, a Kijev-Lemberg vonalra kerüljön, Hitler nem reagált. Keitel viszont később közölte, hogy az ukrajnai magyar hadosztályok kivonásához nem járulnak hozzá, mert ezeket nem tudják pótolni. Az OKW főnöke hangsúlyozta, hogy a magyar katonai okokat megértik, de politikailag is lehetetlen a megszálló csapatok kivonása. Keitel azokat a feladatokat is vázolta, amelyek a magyar csapatokra vártak volna a Balkánon, majd újabb német kívánságot fogalmazott meg. Szerette volna, ha Magyarország legalább azzal növeli a közös hadviseléshez való hozzájárulását, hogy lehetővé teszi a Luftwaffe egyes kiképző alakulatainak magyar területen való telepítését; ez egyúttal a magyar légteret is védené. Szombathelyi függőben hagyta a választ,149 ugyanakkor a Dráván túli bevetéssel kapcsolatban utalt arra, hogy Budapesten félnek a szövetségesek esetleges légitámadásaitól. A Vezérkar főnöke szóba hozta az újjászervezés előtt álló magyar hadsereg német felszerelésének kérdését is. Megérti Németország nehézségeit ígéretének beváltása tekintetében — mondotta —, de kéri Keitelt, hasson oda, hogy ezek mielőbb realizálódhassanak. A tárgyalások legérdekesebb mozzanata az volt, amikor Szombathelyi hosszabb ideig négyszemközt is tárgyalt a keleti arcvonalért felelős Zeitzlerrel. A német vezérkari főnök nehéz helyzetéről panaszkodott Szombathelyinek a Hitler-Keitel-féle hadászati elképzeléssel kapcsolatban. Eszerint, a háború első időszakában megszerzett területnyereség adja meg a győzelmes befejezés lehetőségét. A megszerzett területeket csak súlyos harcok árán, lépésről lépésre, halogató védelemmel, közbeiktatott támadásokkal késleltetve adják fel. Ez a Szovjetuniónak sok veszteségébe kerül, és hosszú ideig tart. Az időt tehát a terület biztosítja, a visszavonuló harcok a német határig tartanak. Ez idő alatt meg kell indulnia a nyugati inváziónak, ami feltétlenül kudarccal végződik, mert a támadás elhárítására alaposan felkészültek. Az angolszászok a kudarcot politikailag súlyosan megsínylik, remélhető, hogy haj-149 A magyar kormány már augusztus 31-én elzárkózott attól a Fütterer német légügyi attasé által előterjesztett kéréstől, hogy Magyarország délnyugati részén egy 300 munkással dolgozó repülőgép javító műhelyt állíthassanak fel. Csatay benyomása szerint: „a németek részéről ez inkább tapogatódzás akart lenni". Ld. MOL, Κ 27. Az 1943. augusztus 31-i Minisztertanács jegyzőkönyve. Szombathelyi azonban szeptember elején hozzájárult a VIII. hadtesthez tartozó 1. magyar könnyű hadosztály bevetéséhez a fronton. A vezérkar főnöke a főhadiszálláson erről Hitlernek is említést tett. Lakatos Géza vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka a hadosztály „ideiglenes" bevetésére vonatkozó kérést ugyan eredetileg megtagadta, a németek azonban — katonai attaséjukon keresztül — elérték Szombathelyi hozzájárulását. A vezérkar főnökének feltételei szerint a bevetés csak pár napra szól, a hiányzó tüzérséget és gyalogsági nehézfegyvereket a németek a hadosztály rendelkezésére bocsátják, továbbá a döntő harcokba a hadosztály semmiképp sem bocsátkozik. Lakatos szerint a fegyverek soha nem érkeztek meg, sőt, Pappenheim tábornok Szombathelyi feltételeit nem is továbbította az érdekelt német parancsnokságnak. Ennek következtében, kéthetes harc és páncélosokkal való lerohanás után a hadosztály legalább ötven százalékban megsemmisült. Ld. Lakatos Géza·. Ahogyan én láttam. Szerk. Antal László. Jegyz., utószó: Szakály Sándor. Budapest, Európa-História, 1992. 68-69.
