Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1413 gadja meg. Horthy és Kállay álláspontjukat állítólag azzal is indokolták Szombathelyi előtt, hogy a magyar csapatok a terep miatt is sokkal súlyosabb veszteségeket szenvednének a balkáni partizánharcokban, mint a keleti megszállás alatt; a magyar csapatok megjelenése Jugoszláviában új érdekeltséget jelentene, amit igen súlyosan ítélnének meg a nyugati hatalmak; és semmi konkrét adat nincs arra, hogy az angolszászok valóban partraszállnak a Balkánon. Utóbbi szemponttal kapcsolatban megjegyzendő, hogy az esetleges horvátországi magyar expedícióra vonatkozó kérdés Kállayék részéről talán abban az értelemben is „kísérleti léggömb" volt, hogy ennek révén közelebb jussanak a szövetségesek balkáni terveihez. Az angolszászok elutasító magatartása ebből a szempontból sem ígért sok jót, legalábbis a közeljövőre. A vezérkar főnöke elrendelte Kádár Gyulának, hogy kísérje el a német főhadiszállásra. Indulásuk előtti este Kállay magához hívatta Kádárt. Ismertette vele a képviselendő álláspontot, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy a kormányzó és a kormány semmi szín alatt nem járul hozzá a balkáni akcióhoz. „A kormányzó úr és én megbízunk Szombathelyiben — mondta Kállay —, hisszük, hogy akaratunk ellenére nem tesz ígéreteket. De téged megbízunk azzal, hogy nagyon légy résen, nehogy Szombathelyit a főhadiszálláson befolyásolják. Ha mégis bármiféle ígéretet tenne, bármikor érkeztek vissza, azonnal közöld velem." Kállay egyúttal átadott egy levelet Kádárnak, hogy azonnal kézbesítse Szombathelyinek.12 5 A miniszterelnök ebben a szeptember 15-i levélben válaszolt a vezérkari főnök szeptember 4-i expozéjára, illetve memorandumára, egyben irányelveket adott a számára főhadiszállási tárgyalásaihoz. A levél szerint: „Katonai, sőt katonai és nemzeti lelket és erkölcsöt illető okfejtését és felfogását minden vonatkozásban osztom. Nem látok azonban ezek közt és a balkáni feladat vállalása között semmiféle okozati összefüggést. A magyar nemzet létét illető szempontokból pedig egy ilyen vállalkozást megsemmisítőnek és helyrehozhatatlan hibának tartok. Ehhez hozzájárulásomat semmi körülmények között nem adhatom meg". A miniszterelnök kérte a vezérkar főnökét, hogy igyekezzék rávenni a német hadvezetőséget arra, hogy a magyar csapatokat hozzák olyan helyzetbe, hogy azok szükség esetén a magyar határok védelmére is felhasználhatók legyenek, de ki kell kerülni a látszatát is annak, mintha Magyarország ki akarná vonni magát az oroszországi harcban való részvételből. Az ésszerűség is azt követeli — írta Kállay —, hogy a magyar csapatok olyan stratégiai pozícióban legyenek, ahol azt látják, hogy tényleg országukat védik. Azt is kérte Szombathelyitől, fejezze ki a németeknek azt az óhajt, hogy szállítmányaikkal lehetőleg kerüljék el Budapestet és a magyar ipari gócpontokat. Levelét a következőkkel zárta: „Ezek azok az irányelvek, amelyeket, kérem Nagyméltóságodat, hogy szem előtt tartani méltóztassék, és amelyektől eltérőket a magyar királyi kormány tudomásul nem vehet. Amennyiben a tárgyalások folyamán, amelyekben egyetértek Nagyméltóságod intencióival, midőn a legnagyobb óvatosságot ajánlom, eredményt nem lát elérhetőnek, úgy jobbnak 125 Kádár: i. m. II. köt. 618-619.
