Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Kovács Gábor: Szombathelyi Ferenc és a "Balkáni megszálló hadosztályok ügye 1943-ban 1371
SZOMBATHELYI FERENC - 1943-BAN 1391 niszterelnök Esterházy Móricot és a véderőbizottság több vezető tagját megbeszélésen fogadta. Az egykori miniszterelnök ezután a véderőbizottságban — a kormány, illetve Kállay megbízásából — azt a határozati javaslatot terjesztette elő, hogy a jövőben a kormány a magyar Honvédséget az ország határain kívül csak az államfő és az országgyűlés véderőbizottságának előzetes tudomásával és hozzájárulásával alkalmazhassa. A véderőbizottság Nagy Vilmos egyetértése után a javaslatot el is fogadta.5 9 Kállay ezzel a lépéssel egyrészt a kormányra nehezedő német nyomást igyekezett szétosztani, másrészt újabb féket akart beépíteni a döntési mechanizmusba, magyar csapatoknak német kérésre való kiajánlásával szemben. Ezen utóbbi vonatkozás aktualitását nyilvánvalóan Szombathelyi „lelepleződése" képezte. Kállay egy Barcza Györggyel még 1942 végén folytatott beszélgetése során keserűen panaszkodott nehéz helyzetére — miként ebben az időben Bethlennek is —, főleg a katonai kamarillával szemben. „Katonáink mindent kezükbe kerítettek — mondotta —, én vagyok a miniszterelnök, de ők kormányoznak Horthy mögé bújva és a németeket tolva előtérbe. A legfontosabb magyar-német tárgyalásokról és a határozatokról csak később, kerülő utakon értesülök, midőn azok már keresztülvitelre kerülnek."6 0 A Szombathelyivel szemben egyre bizalmatlanabb Kállay számára ilyen kerülő út volt például 1943 tavaszán egy ízben fiának (nem tudni melyiknek) azon tájékoztatása is, hogy saját szemével látott új katonai szállítmányokat. A miniszterelnök attól félt, hogy a vezérkar főnöke a kormány határozata ellenére, az ő tudta nélkül újabb erőket küld a frontra. Kállay erélyesen felelősségre vonta Szombathelyit, éles szóváltásra került sor. A vezérkar főnöke azonban bebizonyította, hogy a szállítmányok nem új csapattestek voltak, hanem csak a szükséges pótlás a megszállók részére. Szombathelyi — szokásához híven — ekkor is elragadtatta magát, ugyanis Kállay fia ellen — hamis hírek terjesztése miatt — hadtörvényszéki eljárást követelt, amitől csak nehezen, rábeszélésre állott el.6 1 Bár március közepén már olyan hírek voltak forgalomban, hogy a mozgósítható csapatok nagy részét hamarosan Szerbiába vagy Horvátországba küldik,6 2 a március 30-i minisztertanács másodszor is elutasította a német hadvezetőség kérését. Kállay külügyminiszterként tett előterjesztésében Ghyczy Jenő, a külügyminiszter állandó helyettese által készített feljegyzés indokait adta elő. Kifejtette: a zsablya-újvidéki események a két nép viszonyát súlyosan megterhelték, e téren javulást csak hosszabb nyugalmi periódus hozhat; ugyanakkor a magyar megszálló hadsereg szerbiai bevonulása újabb incidensekkel fenyeget. „Bármiképpen alakuljon is a háború további folyama és vége, a két nép egymás 59 Saly: i. m. 599. 60 Barcza György: Diplomataemlékeim 1911-1945. Magyarország volt vatikáni és londoni követének emlékirataiból. 1-2. köt. Összeáll, szerk. Antal László. Jegyz., utószó: Bán D. András. Budapest, Európa-História, 1994. 2. köt. 71.; „Panaszkodott Bethlennek, hogy a katonák mennyire kikapcsolják őt." Ld. Andorka Rudolf naplója. I. m. 274-275. 61 Kádár: i. m. II. köt. 494. 62 Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945. Sajtó alá rend., bev., jegyz. Perneki Mihály. Budapest, Kossuth, 1983. 256.
