Századok – 2005
DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135
138 SERES ATTILA - SIPOS PÉTER - VIDA ISTVÁN hogy rákényszerítsék Németország európai vezető szerepének elismerésére".12 Hitler 1941. június 22-én, még a Szovjetunió elleni támadás előtti órákban hangsúlyozta Goebbelsnek, hogy „az előkészületeink immár befejeződtek. A múlt év júliusa óta ezen dolgozott és most elérkezett az idő".1 3 Való igaz, Jodl 1940. július 29-én arról tájékoztatta a vezetési törzs munkatársait, miszerint „Hitler elhatározta, hogy a lehető legkorábbi időpontban, azaz 1941 májusában egy Szovjet-Oroszország elleni meglepetésszerű támadással «egyszer s mindenkorra» megszabadítja a világot a bolsevizmus veszélyétől."14 1940. augusztus elején a német vezérkarban megkezdődött a keleti hadjárat stratégiai tervezése és megindult az „Aufbau Ost" fedőnevű hadászati méretű felvonulás a Lengyel Főkormányzóságba, s ugyanitt az infrastruktúra, az utak és a vonatok felújítása, előkészítése hadialkalmazásra. A német Ororszország-politikában azonban a katonai konfrontáció mellett már az 1870-es évek óta, a három császár szövetségétől Rapallón át a Ribbentrop-Molotov szerződésig mindig is jelen volt a paktálás mint alternatíva. A berlini politikai és katonai vezetésben 1940 folyamán több alkalommal is felmerült az 1939. szeptemberi párbeszéd folytatása, az újabb egyezkedés lehetősége. Ribbentrop 1940. március végén közölte Werner Graf von Schulenburg moszkvai német nagykövettel, hogy kívánatosnak tartaná, ha az 1939-es szóbeli meghívással élve Molotov, esetleg Sztálin is Berlinbe utazna. Szerinte Hitler kifejezetten örülne a látogatásnak, amely megerősítené a német-orosz viszonyt. A nagykövet azonban nem tartotta valószínűnek, hogy szovjet részről élnének az alkalommal, mert Moszkva gondosan ügyelt a semlegességére és minden olyan lépéstől tartózkodott, amely összeütközést okozhat a nyugati hatalmakkal. A külügyminiszter egyelőre kénytelen-kelletlen talonba tette az ötletét.15 Schulenburg, bár Ribbentrop utasítására nem tehetett további lépéseket, ezután is szorgalmazta a német-szovjet kapcsolatok kiterjesztését. A német diplomata korántsem állott egyedül azon véleményével, hogy a tengeri hatalmak, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok ellen a Szovjetunió bevonásával kontinentális blokkot kell létrehozni. Ernst von Weizsäcker külügyi államtitkár szerint „Angliát Oroszországban megverni egyáltalán nem program". Kifejtette, hogy „az ostoba bolsevizmus" által uralt Oroszországtól kevésbé kell félni mint a cári hatalom idején.16 Ulrich von Hassel volt római nagykövet pedig 1940 őszén kedvező lehetőséget látott „Oroszország átállítására a mi oldalunkra".17 A hadsereg vezetői sem voltak meggyőződve a keleti hadjárat szükségszerű voltáról. Waither von Brauchitsch vezértábornagy, a hadsereg főparancsnoka és Haider vezérezredes vezérkari főnök egyetértettek abban, hogy a tenger-12 Haider: i. m. 46. 13 Joseph Goebbels: Tagebücher 1924-1945. Hg. von Ralf Georg Reuth. Bd. 1-5. München, Piper, 1999. 4. köt. 1610. 14 Gerd R. Ueberschär: „Der Pakt mit dem Satan, um den Teufel auszutreiben." In: Der Zweite Weltkrieg. Hrasg. von Wolfgang Michalka. München, Piper, 1989. 579. 15 AD AR D., IX. köt. 32. 16 Die Weizsäcker-Papiere. 1933-1950. Hrsg. von Leonidas E. Hill. Berlin-Frankfurt am Main-Wien, Propyläen, 1974. 226. 17 Die Hassel - Tagebücher. 1938-1944. Hrsg. von Friedrich Freihen Hiller von Gaertringen. Berlin, 1988. 213.