Századok – 2005
TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: A neológ zsidóság útkeresése a századfordulón 1335
A NEOLÓG ZSIDÓSÁG ÚTKERESÉSE A SZÁZADFORDULÓN 1337 A kutató rendelkezésére áll ugyan a különféle felekezeti kiadványok (heti-és havilapok, évkönyvek stb.), mondhatni, hiánytalanul fennmaradt óriási tömege. Ám kevesen élnek ezzel az anyaggal.9 A magyarországi „zsidókérdést" taglaló, az utóbbi években napvilágot látott két vaskos kötet is alig szentel pár oldalt ennek a neológ közvéleménynek, illetve a neológ közélet hangadóinak.10 Pedig más fórumokkal szemben, e kiadványoknak megvan az a — forráskritikai szempontból értendő — előnyük, hogy szerzőik explicite mint zsidók, sőt mint a magyar zsidóság, vagy legalább is saját táboruk, a neológ zsidóság képviselői szólaltak meg bennük. Noha reprezentativitásuk kérdése ettől függetlenül meglehetősen problematikus — a későbbiekben erre visszatérünk —, kétségtelen, hogy a neológ polgárság identitását kutató történész számára e források, s különösen a Kiss József által a magyar zsidóság „pápá"-jának titulált Szabolcsi Miksa Egyenlősége, megkerülhetetlenek.11 Akár a felekezeti közélet képviselőiről, akár az asszimiláns zsidó polgárságról legyen szó, a neológ zsidóságról vallott nézeteik tüzetes tanulmányozása híján máig úgy tekintünk mindkettőre, mint egy, a dualizmus fél évszáda alatt a zsidóságához való viszonya szempontjából ideológiailag homogén közegnek tekinthető, változatlan és megrendíthetetlen nézeteket valló, e nézetekhez a cionizmus felléptével csak még görcsösebben ragaszkodó rétegre. Óhatatlanul adódik a kérdés, vajon valóban így volt-e? Mivelhogy a neológ önkép nem kis részben az asszimiláció előtti, illetve az asszimilációt elvető zsidóság jellegzetes vonásainak az elutasítására épült, kézenfekvő azt vizsgálni, vajon ez az elutasítás valóban változatlan maradt-e? Vezérfonalunk a neológ ideológia, a neológ aktivisták1 2 egyik alapvető, mert elvileg par excellence megváltozhatatlan tétele: a jiddis elítélése. II. A zsidók közeledését a többségi társadalom és kultúra felé kettős dinamika ösztönözte és határozta meg: a haszkala, vagyis a judaizmus megújítására majd megreformálására törekvő szellemi, majd politikai mozgalom egyfelől, a Szépirodalmi, 1981.; Linksz Arthur: Harc a harmadik halállal. Ifjúkorom Magyarországon (1976). Budapest, Magvető, 1990.; Körmendi Balázs [Kulcsár István]: Zsidó gyónás. [1942.] Budapest, Interart, 1990.; Kosztolányi Dezsöné Harmos Ilona: Burokban születtem. Budapest, Noran, 2003. 9 A dualizmuskori zsidóság történetével foglalkozók közül említhetjük itt Prepuk Anikó, Schweitzer Gábor, vagy Avigdor Löwenheim tanulmányait. 10 Ungvári: i. m.; Gyurgyák: i. m. 11 Kiss József: Kedves Öcsém Uram. Egyenlőség (Jubileumi szám, 1886-1911), 1911. jún. 1. 2. Az Egyenlőség mint a legtöbb korabeli sajtótermék ún. rövid ortográfiával élt. Ezeket a szöveghelyeket, úgymint egyes, a mai nyelvérzéket bántó archaizmusokat (épen éppen helyett stb.) kijavítottuk. Megőriztük viszont a cz használatát, valamint a maitól eltérő külön- és egybeírásokat (a hol ahol helyett stb.). 12 Ez alatt a neológ zsidó közélet „militáns" tagjait értjük, azokat a rabbikat, újságírókat, tanárokat, tudósokat, akiknek részvételét a zsidó közéleti fórumokon nemcsak a neológ zsidók érdekeinek védelme, hanem magának a neológ zsidóságnak, a zsidó vallásnak s azonosságtudatnak a fenntartása motiválta. A kifejezés nem foglalja magában azokat, akik kizárólag politikai vagy gazdasági megfontolásokból vettek részt a felekezeti életben, sem a felekezeti élettől eltávolodott értelmiségieket, sem az ortodoxokat, sein a cionistákat.
