Századok – 2005
KRÓNIKA - A Századok közlési szabályzata 1331
1333 A SZÁZADOK KÖZLÉSI SZABÁLYZATA Többkötetes munka esetén a kötetek száma a cím után közvetlenül, majd a kiadás adatai után következik az éppen hivatkozott kötet és oldalszám. Pl.: Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. Ι-Π. Bp. 1899. II. 301-303. A DL és DF számokat (ha négynél több számból állnak, hármasával lérjük tagolni, s minden esetben pont a végére. Pl.: DL 4356., DL 56 789., DF 234 567. DL és DF-re történő hivatkozás esetén szükségtelen megadni az eredeti levéltári fondot és az azon belüli jelzetet („régi jelzet"). , Oldalszámok után minden esetben kérünk pontot, ha felsorolásban szerepel, akkor is. Pl.: Cat. font. I. 207., 591, II. 1148., III. 2634. Folyóiratban megjelent írás idézése esetén a szerző és a cím után a folyóirat neve, az évfolyam száma, zárójelben a megjelenés éve majd az oldalszám következzék. Pl.: Szentpétery Imre: V. István ifjabb királysága. Századok 55-56. (1921-1922) 77-87. - Az oldalszámok közé szorosan illesztjük a tól-ig kötőjelet, dátumok éveinél is (pl.: 1848-1849, de július 5 - augusztus 2. között). Azon folyóiratok esetében, amelyek egy évfolyamon belül újrakezdik az egyes számok lapjainak számozását, a megjelenés éve után a zárójelben legyen a lapszám. Pl.: Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez. Levéltári Szemle 38. (1988: 4. sz.) 12-19. Tanulmánykötetben (s hasonló kiadványokban) megjelent munka esetén a szerző és a cím után „In:" következik, majd a kötet címe, szerkesztője, a kiadás adatai, végül a hivatkozott lapszám. Pl.: Zsoldos Attila: Sopron város és megye a 13. század utolsó harmadában. In: A város térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Szerk. Turbuly Éva. Sopron 2002. 26. A jegyzetekben alkalmazott rövidítések: 1. (lásd, tehát nem ld. vagy lásd); vö. ('vesd össze'); uo. ('ugyanott'); Uő ('ugyanő' ez mindig nagybetűvel és kurzívval, mert a szerző nevét helyettesíti, pont viszont nincs utána, mert az „ő" személyes névmásként teljes szó), i. m. (idézett mű), ún. (úgynevezett), ti. (tudniillik), ill. (illetve), jegyz. (jegyzet jegyzetek), pl. ('például') stb. (és így tovább), rövidítéseket kizárólag magyarul kéljük (kivéve a passim, pagina, recto, verso), a lapszámok után nem teszünk oldal (o) vagy lap (1) jelölést. A jegyzetben csak a hivatkozott munka szerzőjének nevét kurzíváljuk, pl. a forrásból származó idézetet ne (ha idegen nyelvű, akkor se), s a jegyzetben a forrásból származó idézet után hosszú kötőjel (alt+150) következik, majd az idézet lelőhelye. Pl.: idézet - ÁÚO VIII. 196-197. (tehát a lelőhely ne előzze meg az idézetet). A jegyzetben a forrásból származó idézetet csak akkor tegyük idézőjelbe, ha más (nem a forrásból származó) szöveg is van mellette. Pl.: A14. századi krónikakompozíciójellemzése szerint Béla „erat enim vir pacifiais, sed in exercitibus et preliis minime fortunatus" - SRH1.469. A hivatkozást és az ahhoz fűzött magyarázó megjegyzést kötőjel (alt + 0150) válassza el egymástól Pl.: 1299: CDCr VII. 351. - Az oklevél nem sokkal III. András halála után készített hamisítvány, 1. RA 4260. sz. A személynevek között a kötőjelet (alt+150) betűközzel, városok esetében szorosan, azaz betűköz nélkül helyezzük el. Pl.: Kovács Tibor - Lengyel János:, de Wien-Köln-Bonn. Internetről levett anyagok esetén adjuk meg a honlap pontos címét és a letöltés dátumát.
