Századok – 2005

DOKUMENTUMOK - Seres Attila - Sipos Péter - Vida István: Kontinentális blokk vagy keleti hadjárat? Iratok V. M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról 135

DOKUMENTUMOK Seres Attila - Sípos Péter - Vida István: KONTINENTÁLIS BLOKK VAGY KELETI HADJÁRAT? (Iratok V M. Molotov 1940. novemberi berlini látogatásáról) Az 1940-es esztendő második fele különös időszaka volt a második világháború hatéves történetének. Visszatekintve mintha csupán átmenetet képezne két nagy fejezet, az 1940 júniusában a compiègne-i fegyverszünettel lezárult nyugat-európai hadjárat és a következő év júniusában szovjet területen kibontakozó gigászi hadműveletek között. Igaz, ebben a 12 hónapban is ádáz harcok dúltak a brit szigetország légterében, az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren, a Balkánon, valamint Észak- és Kelet-Afrikában. Mégis, a legfélelmetesebb hadigépezet, a Heer, a német szárazföldi hadsereg 1941 áprilisáig nem vett részt számottevő hadműveletekben. Alfréd Jodl vezérezredes, a véderő főparancsnoksága vezetési törzsének főnöke 1946-ban a nürnbergi fogságban diktált visszaemlékezése szerint „katonai tekintetben lélegzetvételi szünet állott be. 1940 második felében a politikai megfontolások kerültek előtérbe.'" Hitler 1940 novemberében egy beszélgetésben „a legnagyobb semmitevőnek" („die grösste Nichtstuende") nevezte Jodlt.2 A vezér és kancellár viszont nem szólt arról, hogy a tétlenség alapvető oka a saját határozatlansága, töprengése, a stratégiai lehetőségek latolgatása volt. A győzelmes észak- és nyugat-európai hadjáratok ellenére Hitler súlyos csalódást élt át az esztendő nyarán. Nagy-Britannia nem volt hajlandó elismerni, hogy elvesztette a háborút és nem mutatott hajlandóságot sem a kapitulációra, sem a békekötésre Hitler feltételei alapján. Ezek értelmében Anglia elismerte volna Németország kontinentális egyeduralmát a La Manche-csatornától a szovjet határig, és visszaszolgáltatta volna az egykori afrikai német gyarmatokat. A brit világbirodalom viszont fennmarad, hiszen Hitler szerint Németország számára nem lett volna előnyös a brit birodalom felszámolása. „Német véráldozattal olyasvalamit érnénk el, amely kizárólag Japánnak, Amerikának és másoknak használna" - jelentette ki 1940 júliusában Franz Halder vezérezredesnek, a hadsereg vezérkari főnökének.3 A német katonai és politikai vezetés a Nagy-Britannia dilemma megoldásának politikai és katonai lehetőségeit egyaránt fontolóra vette. Jodl 1940. június 30-án kelt feljegyzésében kifejtette, hogy kísérletet kell tenni politikai ren-1 Kriegstagebuch des Oberkommandos der Wehrmacht. 1940-1945. Studienausgabe. Hrsg. von Percy Ernst Schramm. Bd. 1-8. München, Manfred Powlak, 1982. (A továbbiakban: KTB OKW) 1944-1945. Teilband II. 1719. 2 KTB OKW, 1940-1941. Teilband I. 71. 3 Franz Halder: Kriegstagebuch. Bearb. von Hans-Adolf Jacobsen. Bd. 1—III. Stuttgart, Kohlhammer, 1962-1964. II. köt. 21.(A továbbiakban: Halder.)