Századok – 2005
KÖZLEMÉNYEK - Kövér György: Osztrák credit - magyar hitel. Az Osztrák Creditanstalt és a Magyar Általános Hitelbank kartellje (1871-1900) 1261
1268 KÖVÉR GYÖRGY szívélyes és baráti maradt, de bázisa már nem az alárendeltség, hanem az egyenrangúság. "2 0 Nézzük meg először a nyilvános mérleg alapján az 1871 és 1899 közötti szerződés szerinti nyereségelvonást, amely a függőségnek egyik legkritikusabbnak tekinthető pontja volt. (1. ábra) Első pillantásra emlékeztetnünk kell arra, hogy a CA nemcsak a nyereségben, hanem a veszteségben is osztozkodott, s az 1873. évi válság és az azt követő depresszió idején kétszer is számottevő hiányt mutatkozott. A hetvenes évek végétől azonban a nyereségkivonás — a csökkenő kvóták ellenére — nagyjából hasonló nagyságrendet eredményezett, miközben annak mértéke az üzleti konjunktúra alakulását követte. Különösen szembeötlő, hogy a két alacsonyabb nyereséggel záruló, dekonjunkturális év (1887, 1890) inkább megelőzte a nyereségrészesedési arány csökkentését, mintsem hogy következménye lett volna. S végül ismét csak visszautalnék arra az „apróságra", amelyet a ΜΑΗ-igazgatóság nem közölt a közgyűléssel, hogy a nyereségrészesedés megszüntetésének egy évvel szerződés lejárta előtti életbeléptetése éves átalányként 340000 koronájába került a Hitelbanknak, ami valamivel kevesebb volt, mint az 1893 óta évente nyereségrészesedésként fizetett átlag durván 200 ezer forint. (1 frt = 2 K) Az átalányösszeg azután 1901-től tovább mérséklődött, ami világosan tükrözi a szerződéses megállapodás megváltoztatásakor érvényesülő CA-engedményt, s a kiegyenlítődő erőviszonyokat. A folyó üzlet évesnél rövidebb fesztávú nyomon követésére csak ritkán nyílik alkalom, hiszen hivatalosan csak a féléves és éves mérlegek nyilvános közzétételére került sor. S azokban is inkább stock és nem /Zoiu-jellegű adatok látnak napvilágot. Mondjuk a váltótárca-állomány és nem a váltóforgalom. Pedig épp a folyóüzletben nem egyszerűen a hitel mennyisége, hanem annak forgási sebessége meghatározó. A szerződés első évtizedének második felére, a nagyjából havonta tartott igazgatótanácsi ülések mellékleteként fennmaradtak kimutatások, amelyek révén a folyószámlatartozások hó eleji állapotát — sajnos nem folyamatos az adatsor — szemügyre lehet venni.21 (I. táblázat) Ami első pillantásra feltűnik, hogy a folyószámlán távolról sem mindig a CA a hitelező. 1877 tavaszától rendszeresen visszatérő jelenség, hogy egy-egy hónap elején a CA pesti folyószámlatartozása túlfut hitelezésén. Ez az állapot ráadásul általában is tavasszal és ősszel fordul elő, bár néha a különszámla-követelés kiegyenlíti (1877. március, november, 1878. február, március, április, október, november, 1879. március, augusztus, október, november). Nem nehéz észrevennünk, hogy ez mindig a mezőgazdaság szezonálisan megnövekedő hiteligényének időszaka. Ráadásul ezekben a periódusokban az Osztrák Nemzeti Bank (1878-tól Osztrák-Magyar Bank) sem mindig tudott megfelelni a felfokozott hitelkeresletnek. Nem maradt más hátra, mint hogy ilyenkor a ΜΑΗ központ hitelezése nőtt meg ugrásszerűen. Nyilván meredeken hangzik, de mégis megkell kockáztatnom az állítást: a szezonálisan megemelkedett hiteligények időszakában, tavasszal és ősszel, a hetvenes évek második felében a ΜΑΗ nemhogy külföldi folyószámlahitelt vett volna igénybe, hanem inkább a CA tartozott neki, s 20 Radnóti József: Kornfeld Zsigmond. Budapest é. n. 51. 21 MOL Ζ 50 MÁH 7. k. 3. t.
